Leléptem. Niall próbált vissza tartani, de nem láttam sok értelmét annak, hogy maradjak. Harry haragszik, tönkre ment miattam egy ajtó és bele sem mertem gondolni mi lett volna, ha Paul éppen ott talál rám. Azt sem tudom elképzelni, hogy egyáltalán hogy fogja fogadni ezt a hírt hogy én és Harry.. konkrétan most azt sem tudom hogy van e olyan hogy mi.. Talán most még csak ő és én van? Nem tudom.. Sejtelmem sincs róla, hogy mit gondolhat most.  Megértem , hogy dühös, de alkalmam sem volt rá, hogy megmagyarázzam a helyzetet. Bár én kerestem ezt magamnak. Azt hiszem. Talán. Biztos.
Ahogy így elmélkedtem csak azt vettem észre, hogy már haza is értem.  Gondoltam ismét üresen találom a lakást, de ezúttal tévedtem. Mikor benyitottam az ajtón Debby ugrott a nyakamba.
-Jaj de örülök, hogy jól vagy.-mosolygott. Én is erőltettem egy mosolyt az arcomra, majd a nappali felé indultam, ahol két ismerős arcot láttam.
-Mr.Falks?-bámultam kérdőn a kanapén ülő férfira.
-Aileen.-mosolygott rám a gyámügyis.
-Meg lep, hogy túlélt még egy repülőutat.-nevettem halkan.-Mi járatban?-ültem le mellé a kanapéra.
-Hozzád jöttem.-kezdett kotorászni a táskájában. Igen ezt valahogy gondoltam, hogy hozzám.- Ugye mindjárt itt a 18. születés napod.-bólintottam. Még durván egy hónap van addig.- És néhány papírból kiderült, hogy a szüleid rendelkezése szerint, megkapod a New York.i házat.
-Mi?-néztem bambán.-Azt hittem, hogy az örökséget csak akkor kapom meg ha betöltöm a 21-et.
-Ez így is van, a ház azonban más. Kiderült, hogy a szüleid 18 éves korod után a nevedre akarták íratni a házat és el akartak költözni. Ezt a végrendeletükben is kiemelték, így most körülbelül egy hónap múlva. Javíts ki ha tévedek.-nézett rám, de én nem szóltam semmit.- Lesz egy lakásod, de csak kizárólag felnőtt felügyeletével lakhatsz ott.
-Értem.-bólintottam.
-Azonban van még egy dolog. Van rá másfél hónapod, hogy beköltözz oda valakivel. Minimum két hétre, hogy a kollégáim megfigyelhessenek. Ha úgy ítélik meg, hogy elég érett vagy ahhoz, hogy egyedül. Vagyis egy felnőttel élj ott, akkor tiéd a ház, ha azonban nem, akkor átírják a végrendelkezést és a lakáshoz is, mint a többi örökségedhez csak felnőtt korba lépésed után jutsz hozzá.
Igen ezt értettem. És azt hiszem jogos. De kicsit rossz ez a 2 hét ott élős dolog. Nekem valahogy nem tetszik.. Ha már megszoktam itt és úgy vagyok, hogy itt új életem új barátaim és esélyem van akkor miért mennék vissza? Egy lakás azonban mégis csak nem olyan rossz.. De nem tudom mit tehetnék. Az is egy dolog, hogy esetleg Patrickkal mehetnék oda.. Ő már elmúlt 21. Bár agyilag még a 10 éves kort sem közelíti meg.

-Minden oké?-lengette meg kezét az arcom előtt Falks.
-Persze persze csak elkalandoztam bocsánat.-néztem zavartan.
-Nincs kedved inkább sétálni egy kicsit? Úgyis szeretnék veled beszélni, négyszemközt.-pillantott a vele szemben ülő Katere, aki most is csak a mi beszélgetésünket hallgatta. Minden mondatot magába szívott, hogy később ismét felhasználhassa ellenem.
-De miért ne?-álltam fel, majd az előszobába mentem. Szóltam Debbynek, hogy lelépünk.
Fülledt nyári meleg volt. Londonhoz képest tényleg kivételesen. Rajtam meg még mindig hosszú farmer és pulcsi. Úgy döntöttünk beülünk egy kávéra valahova. Út közben pedig el kezdtünk beszélgetni.
-És meddig marad?-kérdeztem.
-Ugyan. Nem vagyok annyira sokkal idősebb nálad. Tegeződjünk. Egyébként egy hétig terveztem csak maradni. Elintézek veled mindent. ami jelen esetben már megtettem ez után meg pihennék egy kicsit. Azt hiszem rám is rám fér.-mosolygott.
-Persze. És Mr Falks én..
-Peter. Szólíts csak Peternek.-vágott közbe.
-Szóval Peter én szeretnék bocsánatot kérni a viselkedésemért a repülőn. Nem volt korrekt.
-Semmi gond. Én teljesen megértelek. Nem volt könnyű neked. És ahogy értesültem még most sem igazán az.-mondta. Közben megérkeztünk a Starbucksba. Rendeltünk 2 kávét, majd leültünk és folytattuk a beszélgetést.
-Hogy értetted, hogy még most sem könnyű nekem?-bár valahol sejtettem a választ.
-Aileen én is olvasok újságot.-nevetett.-Tudok Harryről.
-Vagyis annyit tudsz amit az ilyen szennylapok szemét hírhajhászai összekaparnak egy cikkhez, kiforgatva mindazt ami valójában történt.-fakadtam ki. Nem tudom miért, de ez felhúzott. Egyrészt azért, mert igazam volt, másrészt mert nem tudom mi van most. Bele sem gondoltam ebbe az egészbe. Vicces, hogy néhány firkász mit meg nem tesz egy cikkért.
-Nyugi Aileen.-tette a vállamra a kezét Peter.-És tényleg mi van Harryvel?
Semmi kedvem nem volt róla beszélgetni. Főleg nem Peterrel, hisz még ő nekem is félig idegen.
-Hanyagoljuk ezt a témát.-vetettem oda, majd kortyoltam egyet az italomba.
-Szóval nem jött össze mi?
-Nem tudom. Végülis talán.. de tényleg nem tudom. Fogalmazzunk úgy, hogy még keresem az embert aki bebizonyítja, hogy az örökké tényleg létezik.-mosolyogtam. Ám a beszélgetést a SMS jelzőm zavarta meg.

"Találkozzunk a Big Bennél 1 óra múlva."

Ennyi állt az üzenetben. Még egy monogram sem jelezte, hogy ki lehetett a feladó. Még a szám is ismeretlen volt számomra. Gondolkodni kezdtem, vajon ki lehet. Debby és Kate biztosan nem. Az ő számuk el van mentve a telómban. Harry megint nem, mivel ő legalább ír egy "H" betűt az üzenet után. Pat pedig csak inkább hív, nem üzen. Sorra vettem mindenkit. Mivel nem akadtam a lehetséges üzenő nyomára át gondoltam még néhány kérdést. Az illető honnan tudja a számomat? Mi célból akar velem találkozni? Egyáltalán jó ötlet-e elmenni? Mi van ha valami őrült? Na jó ennek elég kicsi az esélye, de jobb félni mint megijedni. Azt hiszem. De mi van, ha mondjuk Harry írt? Csak valamiért nem akarta, hogy tudjam vele találkozom. Vívódtam magammal a kérdésen és végül kiegyeztem abban, hogy biztosan Harry akar velem találkozni.
-Gond van?-meredt rám Peter. Ekkor megszólalt a telefonja és hosszas beszélgetést zavart le.-Ne haragudj de mennem kell.-szabadkozott.
-Nyugi, nekem úgy szintén.-álltam fel, majd kisétáltunk a kávézóból.
-Akkor.. majd gondolom New Yorkban találkozunk.-nézett rám. Persze. A lakás. Teljesen elfeledkeztem róla.
-Persze.-bólintottam, majd eltűnt a londoni forgatagban. Nekem pedig volt rá 20 percem, hogy a Big Benhez érjek.Körülbelül annyi idő amíg oda sétálok. Elindultam és gondolkodni kezdtem. Mit mondhatnék? Dühös rám. Talán jogosan. Azt hiszem. Nekem csak egy gyenge pillanatom volt. Őszintén szólva.. tényleg nem tudom miért.De tudja, hogy nem vagyok ilyen. Legalábbis remélem. Bár most nem nagyon értem ezt az egészet. Ha dühös miért akar találkozni velem?. Ez nem tiszta. Most valahogy kicsit ezt mégis félre teszem. Csak vele akarok lenni. Hallani akarom a hangját. A karjai közt akarom tudni magam.Biztonságban.
Hamar a találka helyre értem, és mivel nem hallottam sikitozó rajongókat, kerestem az álcát, de nem láttam senkit aki hasonlíthatna. Ekkor valaki hátulról a vállamat kezdte veregetni. Megfordultam, és mielőtt a illetőre néztem volna a nyakába ugrottam.
-Ne haragudj kérlek. Ez csak egy hülyeség volt de ígérem többet nem fordul elő.-fúrtam arcom a vállába.
-Kétlem, hogy ezt nekem kellene mondanod.-nevetett Niall. Azonnal kibontakoztam a karjaiból.
-Niall? Bocs hogy csak így.. de én.. azt hittem., hogy te, ő vagy.. vagyis izé.. nem rád számítottam.. Na de ne értsd félre, neked is örülök csak izé.. azt hittem hogy te vagy..
-Harry.-szakította félbe a dadogásomat.
-De honnan tudtad a számomat?-meredtem rá.
-Hazza kint hagyta a telóját, miután elvonult én meg gondoltam össze futnék veled.-mosolygott.
-De miért nem írtál nevet az üzenetben?
-Csak féltem, hogy akkor nem jönnél el.
-Miért ne jöttem volna el?-csak épp most, hamis tévhitbe ringattál az elmúlt órában.-És egyáltalán miért akartál te velem találkozni?
-Hát csak..a többiek úgyis elvannak nélkülem én meg unatkoztam otthon és gondoltam talán dumálhatnánk.-a mosolyt le sem lehet törölni az arcáról? Mióta megláttam csak folyamatosan..
-Ja.. hogy így..-vetettem oda.
-Most mi van?-nézett rám kérdőn.
-Semmi, csak nem szeretek unaloműző lenni.-néztem rá keményen. Nem vagyok valamiféle játék, amit utolsónak szedsz elő, ha már annyira unatkozol, hogy azt sem tudod mit kezdj magaddal. Én azt akarom, hogy azért legyenek velem mert akarnak, nem azért mert ezt hozza a kényszer.-Szóval szerintem ezt inkább hagyjuk Niall. Szia.-fordultam sarkon.
-Na Aileen ne csináld már. Tudod, hogy nem úgy értettem.- ragadta meg a karomat, mire én hangosan felszisszentem.Fájt. Azonnal el is engedte.-Ne haragudj nem akartam. Jobban van már a kezed?
-Kétlem, hogy egy nyílt seb két óra alatt bármivel is javulhatna.-mondtam kissé flegmán.
-Most miért vagy ilyen?
-Jó bocs na. csak most ez az egész Harrys szitu és hogy őt vártam. Csak.. na nézd el nekem.-eresztettem egy mosolyt felé.
-Ha annyira akarod elmehetek.-komorodott el.
-Ha már itt vagy akkor maradj.-mosolyogtam ismét.-És mit terveztél?-szántam rá magam végül, hogy én is maradjak.
-Hát mondjuk elmehetnénk a Nando's-ba. Éhes vagyok.-vakargatta meg a hasát.-Utána meg csinálhatnánk valamit amit mondjuk te szeretnél.-nézett rám.
-Persze. Mondjuk taníts meg ír szteppelni.-nevettem.
-Oké.-vigyorgott kajánul.
-Niall ugye tudod, hogy csak vicceltem?-vetettem rá egy komoly pillantást.
-Késő Aileen. Te ma este szteppelni fogsz. De most menjünk. Mint említettem éhes vagyok.-ragadta meg a karomat és húzni kezdett. Bementünk a legközelebbi Nando's-ba. Ez a hely is tele volt. Szerencse, hogy álcázta magát, mert több mint való ugyanaz lett volna vele is mint annak idején Harryvel. Ő leadta a rendelését és leültünk. Egymás mellé.
-Te, hogy hogy nem eszel?-meredt rám.Megvontam a vállam.
-Csak egyszerűen nem vagyok éhes.
-Márpedig enni fogsz. Mellettem senki ne éhezzen.-nézett rám halál komolyan.
-Nem nem fogok. Nem vagyok éhes.
-Dehogyis nem. Éhes vagy te, csak még nem tudod.-mosolygott. Ekkor egy pincér kihozta  a csirkéjét.
Középre tolta, majd mutogatni kezdte, hogy én is vegyek belőle.
-Niall, csak nem vagy ennyire értetlen. Nem kérek.-kezdtem el tettetni a durcázást.
Ő csak evett és mosolygott.
-Rendben te akartad.-vett el egy szárnyat a tányérjáról és lóbálni kezdte felém a levegőben.-Itt jön a repcsiii.  A repülőő.-gügyögőtt nekem mint ahogy a kisgyerekeknek szoktak. Egyre inkább a szám felé terelgette az ételt, én pedig csak nevetni tudtam.
-Niall meg ne próbáld.-nyögtem ki a szavakat még mindig nevetve, közben hátráltam, hogy távolodjak tőle, de már késő volt. A "repcsiiiii" landolt. Ha értitek mire gondolok.
-Győzelem.-kiáltott fel, mire minden ember egy pillanatra minket bámult.-Ó várj. Maszatos lettél.-mutatott az arcomra és közeledni kezdett felém.
-Niall mit csinálsz?-néztem rá furcsán.
-Várj.-ismételte meg önmagát, majd mikor csak pár centiméterre volt az arcomtól megnyalta azt.
-Jézusom Niall.-töröltem le a nyálát szörnyülködve.-Ne már. Ezt komolyan kellett?
-Mondtam, hogy maszatos vagy.-evett tovább, mintha mi sem történt volna.
-Mire való a szalvéta? Mi nem vagyunk kutyák vagy macskák, akik igy tisztogatják egymást.
-Én nem pazarlok a kajámból semmit a szalvétára.-hangzott a válasza komolyan.
Lassan elfogyasztotta a kaját, fizetett és elhagytuk az éttermet.
-És most hova?-kérdeztem.
-Hát táncolni.-ragadott karon, majd vezetni kezdett az utcán.
-Persze. Reméltem, hogy elfelejted.-sóhajtottam.
-Nem én.-nevetett, majd az egyik kapualjban befordultunk. Még meg tudtam nézni a kapu felett függő feliratot. "Sam tánc akadémiája."  Hát rendben. Bementünk az épületbe és egy hatalmas váró szerű aulában találtam magam. Ő körbenézett, mire lépteket hallottunk.
-Csak nem Niall cimborám van itt?-jelent meg egy férfi mosolyogva. Magas és kigyúrt volt. Önmagában véve elég jó képű. Vállig érő fekete haja volt. A fufruja hajpánttal volt felfogva. Gondoltam ő Sam. Nem tévedtem.
-Sam.-ölelte meg őt Niall.
-Mi járatban? Régen jártál erre.-tette a kezét a vállára.
-Igazából egy szabad teremre lenne szükségem, egy magnóra és az ír zenémre. Egy kis táncoktatásom lenne.-bökött felém Niall.
-Ó vagy úgy.-kacsintott rá Sam.-És a hölgyben kit tisztelhetek?-lépett elém, majd megfogta a kezem és csókot lehelt rá.
-Aileen vagyok. Aileen Johnson.-mosolyogtam. Nem voltam hozzá szokva ehhez a bánásmódhoz. Hölgy? És kézcsók? Ugyan..
-Örvendek.-biccentett, majd ismét Niall felé fordult.-Csak nem a barátnőd?
-Nem.-vágtuk rá a választ rögtön egyszerre.
-Nem. Ő csak a barátom.
-Hát rendben van.Menjetek a kettesbe, ott nincs senki. Mindjárt bevitetem a magnót.-mutatott a szemben lévő folyosó irányába, majd sarkon fordult és elment. Mi pedig megindultunk a mutatott irányba.
-Honnan ismerted ezt a pasit?-kérdeztem.
-Gyerek korom óta ismerem. Anyámék régi barátja.-mosolygott, majd beinvitált a táncterembe. Szép volt és tágas. Két falán végig hatalmas tükrök húzódtak. A másik falak mellett székek voltak. A sarokban pedig 2 ajtó nyílt az öltözők felé. Legalábbis az volt ráírva. Ámulatomból egy félénk kisfiús hang zökkentett ki. Egy kis srác oldalgott be a terembe.
-Sam küldte.-tette le az egyik székre a zenedobozt, majd köszönés nélkül kirohant. Hát rendben. Elég illedelmes egy srác. Niall odalépett a magnóhoz, bedugta a konektorba. Megnézte, hogy benne van- e valami CD. Volt, ezért elindította.
Amint felcsendült a zene a lábai életre keltek. Olyan gyorsan kapkodta őket a zene ütemére, hogy nem is tudtam mire figyeljek. Rá vagy a lábaira. Ő végig táncolta az egész számot, Nekem meg leesett az állam.
-Na most te jössz.-lépett hozzám közelebb lihegve. Igen elég fárasztónak látszik ez a tánc és gondolom az is.
-Niall tudod, engem a suliban nem hülyeségből hívtak Botlábú Johnsonnak.-igen nem tudok táncolni. Ez volt az egyik dolog, amiben mindig én voltam a kakukk tojás.
-Akkor ezen most változtatunk.-lépett még közelebb.
-Kétlem, hogy jó ötlet lenne.-tértem ki az útjából zavartan mosolyogva.-Én csak vicceltem mikor ezt mondtam.
-Én viszont nem. Na gyere már ide. Csak néhány egyszerű lépést. Kérlek.-meresztett kiskutya szemeket.
-Jó legyen.-bólintottam rá végül, de tudtam, hogy ebből úgysem tánc lesz hanem inkább baleset.
-Akkor mutatok egy egyszerűt. Figyeld a lábam és próbálj utánozni.-kezdte a lábait rakosgatni egymás mögé ugrálás közben. Ez neki egyszerű?-Na Aileen a színpad a tiéd.-mutogatott maga elé.
-Nincs az az Isten, hogy én ezt megpróbáljam.-szörnyülködtem.
-Hé! Belementél és ez tök egyszerű. Na gyerünk csináld már.-noszogatott.
-Persze egyszerű. Neked.-motyogtam.
-Ha nem csinálod akkor öri hari sose bocsi lesz.-kulcsolta össze a kezét.
-Oké, de a te lelkeden szárad, ha elesek agyrázkódásom lesz kómába esem hónapokra és végül meghalok.-néztem ravaszul.
-Megkockáztatom.-eresztett felém egy huncut mosolyt.
-Hát oké.-sóhajtottam egy nagyot, majd megpróbáltam utánozni a látott lépéseket. Körülbelül fél percig ment az ugrabugrálás, ami megjegyzem egyáltalán nem hasonlított arra amit ő csinált. Egyszer csak annyit vettem észre, hogy felbotlok a saját lábamban és hátra estem. Kicsit koppantam, hogy mit ne mondjak. De csak feküdtem, tenyerembe temettem az arcom és nevettem magamon. A nevetés inkább síráshoz hasonlított, de ez mellékes. Nem nagyon számítottam másra. Tánc címszó alatt csak ennyit tudok kihozni magamból.
-Úristen jól vagy?-hallottam a hangját igen közelről. Elvettem a kezem a szemem elől és akkor vettem észre, hogy ő ott áll és fölém hajol. Kissé mintha aggódott volna, hogy nem vertem-e be a fejem, de nekem inkább csak annyi látszott, hogy a röhögést próbálja visszafogni.

 

-Jól van Niall James Horan. Ezt egy életre megjegyeztem neked, hogy kinevettél.-kezdtem komolyan.- Köszönöm kérdésed, jól vagyok, de akkor sem úszod meg. Nem szólok hozzád.-durcáztam, miközben a számba haraptam, hogy ne törjön ki belőlem a nevetés.
-Ó szóval csendterápiát alkalmazol?-állt még mindig felettem és várta a reakciót. Nem kapott. Direkt be csuktam a szemem, hogy még csak véletlenül se nevessek így ne is lássam.-És tényleg nem szól hozzám.-hallottam ahogy járkálni kezd.-De még csak rám sem néz.-sóhajtott.- De ez azt jelenti, hogy..-itt befejezte a mondatot, majd hallottam, hogy közelebb lép. Úgy érzem készül valamire. Kinyitottam a szemem és most a másik oldalról állt felettem.-...Támadhatok.- rám vetette magát és csiklandozni kezdett. Türtőztettem magam, hogy ne kiabáljak rá így csak nevettem. Elég nehéz is lett volna beszélni. Össze vissza forgolódtunk a földön és végül úgy kötöttünk ki hogy Niall a hátamon ült, megakadályozva ezzel, hogy felálljak. Ekkor vettem észre, hogy a telefonom ki esett a zsebemből és csörög. Nem értem el és ezt Niall is észrevette. Felkapta a készüléket és leszállt rólam.
-Szia HARRY.-kiabálta bele a nevet.
-Niall add már ide.-álltam fel és kezdtem kergetni a szőkeséget. Ekkor befogta a telefon mikrofonját.
-Szóval mégis hozzám szólsz?-nevetett.
-Igen igen csak add már ide.-próbáltam elvenni tőle, de a feje fölé emelte és nem értem el.
-Ez nem így megy Aileen. Kérek cserébe valamit.
-Mit akarsz?-néztem hülyén.
-Egy puszit.-mutatott az arcára.
-Jó.-forgattam meg a szemem és nyomtam az arcára egy puszit, majd ideadta a telóm és leült az egyik székre.
-Harry?-szóltam bele bizonytalanul.
-Végre..-hallatszott morcos hangja a vonal túlsó végéről.-Mit keres veled Niall?
-Ő csak.. észhez térített..-hazudtam. Nem tudom mennyire venné jó néven ha elmondanám, hogy épp táncnak kinéző akármit.. vagy bármi mást csinálunk.
-Oké biztos. Beszélnünk kell.- hangja komor és rideg volt. És tudtam hogy ez a mondtad sosem vezet semmi jóhoz.
-Igen tudom és szeretnék bo..
-Fél órán belül gyertek vissza.-azzal letette.
-Mi a baj?-nézett rám Niall.
-Mennünk kéne.-mutattam az ajtó felé.
-Oké, de mi a baj?-állt fel.
-Semmi. Menjünk.-motyogtam.
-Hé.Mi van?-állta el az ajtót, hogy ne tudjak kimenni. Próbáltam kikerülni, de nem hagyta.-Addig nem mész innen amíg nem mondod el mi a baj.
-Semmi csak..-itt elszorult a torkom.- Azt hiszem szakítani akar.-igyekeztem visszafojtani a könnyeim.Nehéz volt. Olyan rossz érzésem van.
-Akkor egy hatalmas idióta.-nézett rám Niall komoly arccal.
-Ezt meg hogy érted?
-Úgy, hogy egy ilyen lányt csak egy idióta dobna ki. Okos vagy kedves és mindezek mellett gyönyörű. Én személy szerint örülnék ha az én barátnőm lennél.-fogta meg egyik kezével a tarkóját. Zavarban van?
-Oh.-eresztettem felé, egy halvány mosolyt.-Ezt igyekszem nem félreérteni.
-De.. oké..-azzal megfordult és kilépett az ajtón. Azt hiszem mondani akart valamit, de ez esetben már nem firtattam a témát. Igyekeztem felkészíteni magam a legrosszabbra ami Harrynél várhat.
Kint esett az eső. Talán mégis volt haszna a pulcsinak. Ha más nem csak ennyi. Taxit hívtunk, hogy ne gyalogoljunk ilyen időben. Niall meg sem szólalt mióta eljöttünk a táncsulitól. Furcsa volt. Éreztem hogy bámul, de mikor ránéztem elfordította tekintetét. Talán tényleg mondani akart valamit? Mikor megérkeztünk fizettünk és kiszálltunk. Mielőtt beléptem volna a házba a szívem már vadul verte a bordáimat. Rettegtem, hogy mi jön most. Mikor lenyomtam a bejárat kilincsét Niall visszarántott.
-Aileen én mondani szeretnék valamit.-fogta a kezem.-Én..-ekkor kinyílt az ajtó.
-Mit álltok kint? Gyertek már be.-jelent meg Louis. Bementünk.-Aileen te a nappaliba menj Harry már vár.-mutatott a szoba irányába, ahol ekkor meg is jelent Harry.
-Hé. Még itt vagyok.- bökött finoman a vállamra Niall.
-Ne most kérlek.-szóltam, miközben még mindig Hazzát bámultam.
-Ja oké. Bocs, hogy ennyi időt elraboltam az életedből.-indult felfelé a lépcsőn.
-Niall várj én nem úgy..
-Nyugi. Megértem. Felesleges vagyok. Ígérem többet nem zaklatlak.-azzal eltűnt. Ekkor két értetlen szempárral találtam szemben magam.
-Hát akkor azt hiszem én megyek és beszélek vele.-indult felfelé Louis.
Egyedül maradtam Harryvel, aki még mindig ott állt a nappali ajtajában és mereven nézett rám. Nem szólt semmit, csak biccentett, hogy menjek oda. Elé álltam majd megöleltem.
-Kérlek ne haragudj. Ígérem, hogy többet nem fordul elő.-szóltam halkan, mikor rájöttem, hogy ő nem viszonozza az ölelésemet. Elengedtem, hogy a szemébe nézhessek.Ő csak meredt rám rezzenéstelen arccal.-Hát jó.-szóltam elcsukló hangon. Egy könnycsepp gördült le az arcomon.-Akkor jobb ha megyek. Szia Harry.-indultam el remélve, hogy megállít. Nem tette. Elhagytam a házat könnyeimmel küszködtem. Az eső már csak szemerkélt.Nem értem így miért kellett visszajönnöm. Beszélnünk kell.. Beszélni? Egy szót sem szólt.. Ez nem beszélgetés. Tudtam, hogy valami rossz fog kisülni ebből az egészből. És most itt van. Pasi volt nincs.. És még Niallt is megbántottam. Csak ballagtam az utcán, mikor valaki hirtelen hátulról befogta a számat.
-Ne sikíts. Csak én vagyok.-hallottam meg Zayn hangját. Elengedett én meg megfordultam.-Na ezt most fejezd be.-nyújtott át nekem egy zsepit, amivel megtöröltem az arcom.
-Mit akarsz Zayn?-kérdeztem halkan.
-Most ne kérdezz semmit, csak kösd be a szemed.-nyújtott át egy kendőt.
-Mi? Minek? Nem.-tiltakoztam szipogva.
-Mondtam, hogy ne kérdezz. És tedd fel különben én fogom.-vigyorgott.
-Persze. Hogy elvigyél valami sötét sikátorba és megerőszakolj?

-Hm. Nem vagyok ilyen, de ez elég jó ötlet.-kacsintott rám.-Na de viccen kívül vedd fel.
-Hova viszel?-meredtem rá. Ekkor leparkolt mellettünk egy kocsi. Liam ült a vezető ülésen.
-Pontosabban inkább hova viszünk. De mondtam, ne kérdezz. Vedd fel mert tényleg én kötöm rád, de az nem lesz szép.
-Jó.-beszálltam a kocsi hátsó ülésére. Ő beült Liam mellé és a visszapillantóból nézett amíg fel nem tettem a fekete kendőt a szememre.
-Ennyire nehéz volt?-kérdezte szarkasztikusan. Nem szóltam semmit. Meghallottam a motor hangját és a kocsi lassan elindult.A kendővel a szememen teljesen elvesztettem az időérzékemet. Fogalmam sincs mennyit vezettek. Nekem óráknak tűnt. Mikor megálltunk, automatikusan a fejemhez kaptam, hogy kiköthessem a "látásszabályozómat".
-NEEEEM.-kiabált rám Zayn mire összerezzentem.-Jó bocs. De még ne. Most lépcsőn kellene mennünk. Választhatsz. Liam vagy én felviszünk ölben, megjegyezném zárójelben, hogy erősen ajánlott. Vagy a saját lábadon mész?-tette fel nekem a kérdést. Egyértelmű volt.
-Megyek magamtól.-válaszoltam határozottan. Nem bírom, ha emelgetnek.-Csak a kocsiból segítsetek kiszállni.-kértem, mire valamelyikőjük, gondolom Liam, mert ő volt közelebb, kisegített a járműből , majd mindketten felkaroltak és szépen lassan elindultunk. Óvatosan terelgettek. Mint utólag rájöttem, nem volt jó választás, hogy magamtól másszak a lépcsőkön. Minden másodikon megbotlottam. De nem vallottam be, csak makacsul ragaszkodtam az igazamhoz. Ilyenek vagyunk mi nők nem igaz?
-Na jó elég.-hallottam Zaynt.-A végén még mindhárman miattad gurulunk le innen.-hangjából ismét dőlt a szarkazmus.-Szóval inkább fel viszlek én.
-NEM.-mondtam hangosan.-De ha nem vennéd észre nem látok.-fordultam felé.
-És épp ezért viszlek fel ölben.-kapta a kezét a lábam alá, majd az ölében velem menni kezdett felfelé.
-Utállak. Utállak mindkettőtöket.-durcáztam.
-Én mit tettem?-hallottam Liam kétségbe esettnek színlelt hangját hátulról.
-Nem akadályoztad meg ezt.-mutattam magamra célozva ezzel arra, hogy nem ott vagyok ahol lennem kellene.
-Ebbe is hamar beleszoksz.-nevetett Zayn, majd letett.
-Most már levehetem ezt az izét?-kérdeztem, mire válaszul valaki elkezdte kibogozni a csomót. Amikor láttam nem hittem a szememnek.
Egy hatalmas kidíszített tetőteraszon voltunk. Mindenütt mécsesek és rózsaszirmok voltak szerte szét. Középen egy gyönyörűen megterített kétszemélyes asztal. A egyre sötétülő vöröses égbolt és a mesés kilátás csak hab volt  a tortán. Egy hang sem jött ki a torkomon.
-Kinek a műve ez?-fordultam meg, de ekkor vettem észre, hogy tök egyedül vagyok.-Hé srácok?-néztem körül. Semmi válasz. Ekkor valaki a szemeimet takarta el hátulról. Azonnal megismertem. Megfordultam. Eszméletlenül elegáns volt. Öltöny ing nyakkendő. Nagyon jól nézett ki.
-Harry?!-nyögtem ki erőtlenül, mire magához húzott és ajkait az enyémre tapasztotta. Kivételesen nem akarta be erőszakolni a nyelvét a számba és ezt értékeltem. A csókunk alatt  hevesen vert a szívem és összeszorult a gyomrom. Akkor talán mégis van mi? Talán még van remény arra, hogy boldog legyek?Mikor elváltunk szorosan magához szorított.
-Ne haragudj rám.-mondta halkan.
-Mi?-bontakoztam ki a karjaiból, hogy rá nézhessek.-Miért kellene rád haragudnom inkább neked kellene rám.-eresztettem egy halvány mosolyt.
-Alkalmat sem adtam arra, hogy megmagyarázd mi történt. Csak feldühödtem és..-itt habozott.-a többit már tudod.
-Felejtsük el ezt az egészet oké?-kértem.
-De ígérd meg, hogy többet nem csinálsz ekkora baromságot oké? Tényleg mégis mit gondoltál? Mivel lesz jobb ez így neked?-tudtam.. megint kezdni.. ennyit ér amit kérek? Nem válaszoltam, csak mereven bámultam a földet.-Jó befejeztem, de megígéred?-fordította ujjával arcomat az övé felé. Bólintottam.-Akkor elkísérhetem az asztalához hölgyem?-nyújtotta a karját, amibe én belekaroltam, majd az asztalhoz sétáltunk. Ő kihúzta nekem a széket én pedig leültem. Ekkor megjelent Louis pincérnek öltözve két tál étellel a kezében. Letette elénk.
-Jó estét hölgyem. Megjegyzem egész elegáns ma este.-vigyorgott, mire én is végig néztem magamon és nevetnem kellett. Eső áztatta felső farmer és egy kopott tornacsuka.
-Igen. Talán kicsit túl is öltöztem.-néztem rá.
-Hát jó étvágyat a vacsorához.-mondta, majd eltűnt.
-Hogy szerveztétek ezt meg? És miért vagytok így kiöltözve?-meredtem kérdőn a velem szemben ülő göndörkére.  Mire megjelent Zayn Liam és Lou egy gitárral. Leültek az asztal mellé és énekelni kezdték a Moments című számukat. Szép aláfestés volt.
-Tudod, az egész délelőtti szitu után gondolkodtam. Tök hülyén viselkedtem. Akkor megbeszéltem ezt a srácokkal, hogy visszahívlak, de nem beszélek veled. Tudtam, hogy ki leszek bukva és elmész. Ekkor jött a képbe Zayn és Liam. Amíg ők hatalmas kerülővel idehoztak, mi Boo Baerrel megcsináltuk ezt a teraszt és most meg itt vagyunk.-fogta meg az asztalon pihenő kezem. Nekem azonban a beszámolóban feltűnt egy aprócska gikszer.
-És Niall?
-Ő valamiért nem akart benne lenni ebben az egészben. Azt mondta, hogy jobb dolga is van ennél. De tényleg mit kerestél vele?
-Mondtam. Csak észhez térített. Akkor jöttem, rá hogy hatalmas baromság volt amit csináltam.-néztem rá, de valami azt súgta talán nem is hisz nekem.
-És hogy vagy hol találkoztatok?
-Ő üze... vagyis csak sétáltam a városban és gondoltam bemegyek a Nando'sba és ő ott volt.-elég kellemetlen volt hazudnom neki, de ki tudja milyen féltékenységi roham törne rá ha elmondanám.
-És miért akadt ki úgy mikor odaértetek hozzánk?-szegezte nekem a kérdéseket. Tisztára már egy rendőrségi vallatás ehhez képest...
-Most vallatáson vagyunk vagy vacsizunk?-most is, ami a szívemen az a számon.
-Igazad van bocs.-nézett a tányérjára, majd ettünk. Mikor már megkajáltunk és a srácokkal közösen kezdtünk beszélgetni elég furcsán éreztem magam. A fejem lüktetett és szédültem. Ezt ők is észrevették.
-Jól vagy?-kérdezte aggódva Harry.

-Persze. Jól vagyok.-végül is most csak egy egész kicsit füllentettem.
-Azért hozok egy pohár vizet.-állt fel.
-Mi pedig megyünk.-szóltak a többiek egyszerre.
-Lou várj egy kicsit.-mondtam, mikor mind elkezdtek lefelé indulni a lépcsőn.
-Igen?-fordult vissza.
-Mi van Niallel?-meredtem rá.
-Valamiért nagyon kibukott rád. De nem volt hajlandó  elmondani. Mit csináltál vagy mit mondtál neki?
-Csak mondani akart valamit mielőtt behívtál minket a házba és amikor előkerült Hazz ő teljesen kiment a fejemből.-bámultam a földet, ami kezdett forogni velem.
-Szóval ez a gond. Figyelmeztetlek, hogy ismerem már annyira, hogy tudom, most nem lesz elég egy csoki ahhoz, hogy ki engeszteld.-bökött oldalba. Nem volt jó döntés még inkább szédültem.-Hé tényleg minden oké? Nem nézel ki valami jól.-azt hiszem ez volt a végszó. Megfordult velem az egész világ, majd éreztem, hogy a lábaim nem tartanak. Louis elkapott.Hangokat hallottam, de távoliak voltak és a kép is egyre homályosodott.  Az utolsó amire emlékszem Harry volt, aki a nevemet kiabálva rohant felém. És akkor elsötétült minden.

 

Eltűnt. Eltűnt. Vízhangzott a fejemben. Az lehetetlen! Miattam? Nem olyan hülye!
-Louis! Most azonnal bejössz!-húztam be a kezénél fogva. Meglepődött ezért majdnem elesett.
-Ilyet többet ne csinálj!
-Ülj le!-mutattam a kanapéra. Miután leült én is leültem mellé.-Mit tudsz?
-Miről mit tudok?-nézett rám értetlenül.-Nem jöttem volna ide, ha tudom hova ment!
-Mondott neked mostanában valamit...ami nem megszokott?
-Ez szakmai titok! De most nem erről van szó!
-De Louis...erről van szó! Nem értem a viselkedését olyan furcsa és....-nem tudtam befejezni.
-Szerelmes beléd!-vágott szavamba. Én csak bámultam rá nagy kikerekedett szemekkel. Szerelmes belém? Szóval nem hazudott. Igazat mondodt én pedig nem mertem elmondani. A fejemet a kezeimbe temettem és csak szidtam magam. Hogy lehetek ennyire barom?-Nem mondtál igazat ugye?-csak megráztam a fejemet még mindig a kezeimben, hogy nem.
 

-Aileen...miért hívsz? Hisz félsz tőlem nem?
-Harry! Hol vagy? Mi a f*szért kellett eltűnnöd?-szólt bele Lou.
"Louis add már vissza!"-hallodtam meg A.J. hangját.
-Tessék!
-Harry! Én nem...csak rájöttem valamire. Vagyis már régebben, de Harry én szeretlek!-mondta a készülékébe.
-Nem kell megsajnálni. Tudom, hogy nem szeretsz!-mondtam erőtlenül.
-De Harry én nem sajnáltalak meg! Ez ugyanaz, mint amikor én hittem azt, hogy megsajnáltál! De Harry én csak azért mondtam, mert...mert....
-Féltél!-mondtam ki helyette.
-Igen!-motyogta.-Harry hol vagy most?
-Egy kocsmában...
-Harry...hol vagy?
-Elmegyek Luxhoz!-tettem le a telefont. Felálltam. A pénzt a pulton hagyva szálltam vissza kocsimba. Most sem szabadott volna. SŐT! Most még inkább nem mivel füves cigit adtak a kezembe szóval kiszálltam. Kocsimat lezárva indultam el Luxékhoz ahol reménykedek, hogy A.J. lesz. Nem volt olyan messze. Hamar odaértem. Utolsó pár lépésnél eleredt az eső. Az égbolton végig cikázott egy-egy villám, később hang is társult hozzá. Egyre sűrűbben esett az eső.
 

Szinte már menekülve rontottam be stylestunk házába. Még be sem értem A.J. magához ölelt. Nyakamat el nem engedve csüngött rajtam. Rásegített eggyel mivel fejét is nyakamba furta. Én derekát szorítottam magamhoz. Percekig állhattunk így amikor Lux átölelte lábunkat. A.J.-jel egyszerre engedtük el egymást és vettük fel Lux-ot. Ő csak mosolygott és nézett minket. Amikor meghallodtam egy idegesnek álcázott vékony hangot.
-Harold Edward Styles! Hogy a fészkes répa istenbe mertél eltűnni?-visított Louis.
-Neked is szia Boo Bear!-mosolyogtam barátom hangján mire mindent elsöpörve -ha lett volna mit- rohant hozzám és a nyakamba ugrott. Nagyjából, mint A.J..
-Aggódtam érted ám!
-Azt hallodtam!-fogtam a fülemet előző visítására gondolva.
-Na fiúk...-kezdte el A.J., de már nem értettem sok mindent, mert szédülni kezdtem. Lassan a kanapéhoz másztam, mindent megfogtam, hogy el ne essek. Amikor odaértem levágódtam rá és kezemmel eltakartam szememet, hogy ne legyen zavaró tényező a nap...azaz a villámok. Éreztem két puha kezet az arcomon.-Lou hozz egy pohár vizet gyorsan!-hallodtam A.J. hangját. A hangjában aggódást véltem felfedezni. Vajon tényleg aggódik értem? Vajon igazat mondott a telefonba és tényleg szeret? Vajon...ekkor hideg víz érte a fejemet ami jól is esett meg rosszul is. Jól, mert felfrissültem és már nem szédültem annyira. Rossz, mert hirtelen ért és nagyon hideg volt.-Harry! Légyszíves...szólalj meg!
-Jól vagyok!-hangom bizonytalan és halk volt. Nem az a szokásos rekedtes, dörmögős, mély hangom ami még suttogva is hangos.
-Harry biztos jól vagy?-kérdezte már Louis is. Kezemet elemeltem szemem elől és ránéztem az előttem lévő lányra aki aggódva fürkészte arcomat.
-Olyan sápadt vagy!-mondta halkan. Kezemmel megfogtam arcát és belenéztem mogyoró barna szemeibe. Elvarázsolt a tekintete. Ahogy rámnéz felcsillan két szép szeme. Ezt eddig figyelmen kivűl hagytam, de most rájöttem. Ez is azt jelenti, nem vagyok közömbös számára. Kezemet feje mögé csúsztattam és lassan közelebb húztam magamhoz. Halk lépteket hallodtam. Gondolom Louis kiment. Már nagyon közel járt hozzám. Vágytam már csókjára. Minél közelebb volt annál jobban vágytam csókjára. Már csak pár centi volt közte és köztem. Egy gyorsabb mozdulattal számat ővéjére tapasztottam. Nyelvemet nem engedte be bármennyire is küzdödtem. Kiállt egy szolídabb csók mellett. Szívem majdnem kiugrott a helyéről. A.J.-t ölembe rántva csókoltam tovább.
 

Álmaimban előtörtek a rossz emlékek. Amikor 3 évesen cikiztek a többiek, 12 évesen mindenkinek volt valamilyen házi állata kivéve nekem. Valamiben mindig én voltam a kakukk tojás. Valamiben amiben senki sem volt jó egyedül én, azért cikiztek. Valamiben amiben mindenki jó volt egyedül ÉN nem voltam jó. Cikizések tömegét kellett leküzdenem az óvodától kezdve, az általánoson keresztül, a gimiig. Szüleim halála már csak pont volt az i-re. Otthagytam New York-ot és Londonba jöttem. Talán már nem is bánom. Nem csak azért, mert megismertem Harryt! Hanem, mert új életet kezdhedtem . Új környezet, új közösség és talán új pasi. Most merültek fel bennem a kétségek. Nagyon jó volt ez a pár óra vele töltött idő, de talán még nem vagyok kész egy új kapcsolatra. Talán a szívem csak felejtésnek szánná Harryt? Nem tudhatom. Nem értem valahogy, ha ezen az ágyon vagyok előtörnek a rossz emlékek. Pat-nél nem volt semmi rossz emlék itt minek kell? Sőt még a bizonytalanságom is nő itt! Szívem szerint kidobnám az ablakon ezt az ágyat.

Reggel kissé fáradtan keltem. Kényelmetlen pózba feküdtem. Kinyújtózkodtam és felültem az ágyban. Beletúrtam hajamba amiről már most tudtam egy széna kazal. Ülve is nyújtózkodtam egyet egy ásítás kiséretével. Kiültem az ágy szélére és kinéztem az ablakon. A tegnapi vihar meg sem látszott. Minden napsütés, vidámság. Ahogy néztem kifelé nekem is jobb kedvem lett. Egy gyenge, egyáltalán nem meggyőző mosoly kíséretében felálltam és bementem a fürdőbe. A tükör elé állva már lefagyott a mosoly az arcomról. Egy fáradt, karikás szemű lány nézett szembe velem. Kócos haja tincsekben állt össze-vissza. Magamra sem ismertem! Ez nem én vagyok! Talán az álom miatt lehettem ilyen. A látvány valamiért elkeserített. Nem tudtam mit csinálok amikor azon kaptam magam, hogy egy szikét fogok a kezemhez. Amikor észbe kaptam, hogy milyen hülyeséget csinálok addigra már folyt le a vér kezemen. A cseppek a földön landoltak. Hallodtam ahogy földet érnek és egyre nagyobb vér paca van ott. A szikét eldobtam ami hangosan csapódott a földre majd kis csúszás után a fal megállította. Elővettem egy vattát annak reményében, hogy eláll a vérzés. A sebhez szorítottam. A vatta hamar elázott és még mindig jött. Megnyitottam a csapot és gyorsan folyó víz zuhatag alá helyeztem kezemet. Erősen csapódott a víz a kezemhez amitől még jobban szétnyílt a seb. Sok próbálkozás után elállt a vérzés. Egy nagy sebtapasszal leragasztottam a sebet. Ezekután fáslival bekötöttem majd felvettem egy pulcsit, hogy ne látszódjon. Kiléptem a szobámból és lementem a konyhába. Sehol senki. Szuper. Beálltam a hütőbe és keresgélni kezdtem a kaják között. Keresgélésemet a telefonom csörgése zavarta meg. Harry.
-Jó reggelt szépség! Hogy aludtál?-szólt bele vidáman. Hallodtam, hogy mosolyog.
-Jó reggelt! Hát, ha az igazat akarod tudni rosszul!-valtam be az igazságot kevésbé vidáman.
-Nyugi majd felvidítalak! Hamarosan érted megyek. Legyél kész addigra!-majd letette. Hát, de illedelmes! Se köszönés, se semmi! Kaja keresést abbahagytam majd felmentem a szobámba. Kerestem valami olyan ruhát ami illik a pulcsimhoz. Londonhoz képest pont ma kell jó időnek lenni! Megtaláltam a fekete pulcsimhoz való szerelést.
 

Amire mindent felvettem csengedtek. Lerohantam a szobámból és kinyitottam az ajtót. Harry ott állt mosolyogva. Rajta egy ujjatlan és egy térd gatya volt. Egy picit furcsán nézett rám. Becsuktam az ajtót mire felkapott és a kocsiba rakott le.
-Ez mire volt jó?-kérdeztem.
-Valamire!-átsétált a kocsi másik oldalára és beszállt. A kulcsot behelyezte a gyújtásba és elfordította. A kocsi halkan "életre kelt". Láttam ahogy megmozdul Harry lába és a kocsi is megindul.
-Hova megyünk?-kérdeztem.
-Titok!-mosolygott rám majd visszakapta a fejét az út felé.
-Előbb-utóbb úgyis megtudom!-mondtam duzzogást színlelve. Harry csak még jobban mosolygott. Bal kezét levette a sebváltóról és megfogta jobb kezem. Kezét visszahelyezte a sebváltóra ezúttal már az én kezemmel. A keze meleg volt. Érintése égette a bőrömet. Hüvelyk ujjával lassan simogatta a kezemet ami megnyugtató volt. Fürkésztem arcát. Figyelmesen vezetett és nem őrültek módjára. Mindig többször körbenézett nem jön-e valaki. Mindig átengedte a gyalogosokat. Viszont egyre ismerősebb volt a környék. Itt utoljára zaj volt, sok vaku fény és több millió kérdést hallodtam egyszerre. Leparkolt az ismerős ház felhajtójára. A kulcsot kirántotta és kiszállt. Kilöktem a kocsi ajtót, kiszáltam és becsaptam az ajtót. Zajt keltettem. Király. Harryt utolérve lépkedtem a bejárati ajtó felé. Szorosan mellé álltam, ő pedig megfogta a kezemet. Lassan összekulcsolt ujjakkal kinyitotta a bejárati ajtót és beljebb mentünk.
-Megjöttünk!-mondta normális hangerővel. Levettük a cipőinket és bementünk a nappaliba. Mindenki ott volt. Mind a négy srác aki tagadta ismeretségem.
-Sziasztok!-mondtam halkan.
-Helló!-mondták rezzenéstelen arccal, de ekkor Louis elnevette magát és mosolyogva invitált mellé a kanapéra. Elengedtem Harry kezét és Louis mellé ültem.
-Jajj te!-ölelt meg.
-Mit én?-néztem rá értetlenül. Harry elém állt. Feléfordítottam a fejem. Megfogta a kezeimet és felhúzott. Egy darabig csak néztük egymást majd leült és az ölébe húzott. Neki álltunk dumálni random témákról, mint például globális felmelegedés, miért narancssárga a sárga répa és miért lyukas SpongyaBob. Amikor Harry megunta felmentünk a szobájába. Az ágyán feküdtünk egymással szemben.
-Az mi?-kérdezte a karomra mutatva. Gyorsan odakaptam és lejebb húztam a pulcsim ujját.
-Mi mi?-néztem rá zavart mosollyal. Erősen megfogta a felkarom a másik kezével pedig felhúzta az ujját.
-Ez mi!-nyúlt a fásli végéhez és egy kört letekert amikor kiszabadultam erős kezei közül és felugrottam. Ő is felállt. Elindultam hátrálva az ajtó felé. Azon izgultam, hogy nehogy meglássa. Düht láttam az arcán. Gyors léptekkel jött felém én meg úgy hátráltam. Ekkor karjaimat lefogva neki szorított a falnak.
-Héj srácok....mi a...?-nyitott be Niall. Értetlenül nézett ránk és meg is értem.
-Niall ne csak bámulj!-mordultam rá. Mintha észbe kapott volna a fejével bolintott egyet és megfogta Harry vállát.
-Most hagyj egyedül minket!-mondta Harry ellentmondást nem tűrően.
-Harry, ha elengedsz megmutatom!-mondtam bizonytalanul.
-Oké!-engedett egyet mire a nyitott ajtón kirohantam, benyitottam az egyik szobába és kulcsra zártam.
-Nem számítottam vendégekre!-szólalt meg Zayn aki egy szál alsógatyába volt.
-Bocsi!-fordultam az ajtó felé.
-Ha Harryvel leszel úgyis megszokod, hogy így ...
-A.J.!-dörömbőlt az ajtón Harry.
-Öhm..mi baja?-kérdezte abbahagyva póló felvételét.
-Csak a kezem!-mondtam miközben Harry még mindig dörömbölt az ajtón.
-Megkérte a kezed?-nézett hülyén.
-Dehogy!-legyintettem.-Hagyjuk! Harry hagyd már abba!-kiabáltam ki.
-NEM!-folytatta a dörömbölést.
-Harry, ha betöröd az ajtóm....-kezdte el Zayn, de ekkor reccsent az ajtó és betört.-HARRY!-ment az ajtóhoz, de ekkor megfogta az ajtón keresztül a kezem és durván letépte a fáslit. Egy pillantást vetett rá majd "elhajította" a kezem.
-MI A FENÉT KÉPZELSZ?-kezdett el kiabálni.-AZT HISZED EVVEL JOBB LESZ AZ ÉLETED?-habár nem láttam arcát tudtam hogy dühös. Éreztem, hogy dühös. Nem értem miért ilyen velem. Azt hittem, hogy végre boldog leszek, de nem. Igaz a mondás tudjátok "Hinni csak a templomban lehet!" Harry visszament a szobájába és hallodtam, hogy kattan a zár. Kinyitottam Zayn ajtaját és kimentem.
-Héj!-bökött meg óvatosan Niall és feléfordultam. A fásli a kezében volt.-Gyere visszakötöm neked!-húzott be a szobájába. Maga elé fordított és el kezdte tekerni.-Amúgy miért csináltad ezt?-kérdezte.
-Tök mindegy!-motyogtam.
-Bennem megbízhatsz!-halvány mosolyt eresztett felém.
-Na jó! Azt hittem már boldogabb leszek, de amikor este otthon aludtam az ágyamban megint előtörtek a rossz emlékek. Reggel meg egy olyan személy nézett vissza a tükörből, hogy magamra sem ismertem! Csak gondolkoztam. Miközben gondolkoztam önuralom lepte el a kezeimet és a lábaimat! Egy szikéhez nyúltam és már csak arra lettem figyelmes, hogy megvágtam magam!
-Ez durva!-simította végig az alkarom amikor végzett.-Mit fogsz most csinálni?
-Haza megyek!....

Nem értek már tényleg abszolút semmit. Belekavarodtam ebbe az egészbe. Annyira hirtelen történt minden. Harry jött és Kate és Pat és kórház és.. csók. Pár napja már végleg lemondtam arról a lehetőségről, hogy ez valóban megtörténhet. Esetleg az álmaimban. Tényleg teljesen elengedtem a remény utolsó sugarát, hogy bármikor is többet jelenthetek Harrynek, mint egy barát. Néhány órája pedig azt hittem, hogy végleg elveszítettem és most pedig.. mintha egy másik világba csöppentem volna.  Minden valahogy.. túl szép. Nincs rá jobb szó. Elképzelhetetlen, hogy ez valóságos legyen. Lehet, hogy csak képzelődtem, vagy csak álmodom vagy csak egyszerűen.. Nem. Ez megtörtént. De.. egyszerűen nem tudom elhinni, hogy ezt tiszta érzésből tette. Talán.. igen megvan. Csak szánalomból. Ez lehet a megoldás. Nem lehet más a válasz. De miért? Miért kell húznia az agyam? Ez a két hét amíg nem találkoztunk elég volt arra, hogy valamennyire kitöröljem az emlékezetemből. Erre most itt terem és megcsókol és megbabonáz. Bárcsak tudhatná mit érzek. Bár tudhatná, hogy ezzel az egy csókkal mennyi fájdalmat okozott.
Nem tudom mióta ülök itt, de úgy döntöttem ideje mennem. Kiléptem a fülkéből, megmostam az arcom és kimentem a wc-ből. Ő ott ült Patrick kórterme előtt és nyomkodta a telefonját. Most már nyilvánvaló ez az egész. Ennyire fontos neki itt egyszersmind Pat és én. Szóval csak látszatból békültek ki. Még egy pillantást vetettem rá, majd csendben elindultam a másik irányban lévő nővérpult felé, reménykedve, hogy nem vesz észre. A pult mögött egy fiatalabb hölgy ült.
-Segíthetek?-kérdezte mosolyogva. Ekkor ismét Harry felé néztem. Észrevett, de nem is törődött velem, csak nyomkodta tovább a mobilját. Egy szinten örültem, neki de fájt is.
-Igen kérem, hogyha a hármas kórteremben fekvő beteg, Patrick Say állapota bármilyen módon változik kérem értesítsenek. Megadom a számom ezen elérhetnek.-vettem elő egy tollat és egy papírt majd ráfirkantottam a számjegyeket.
-Ön a beteg hozzátartozója?-nézte meg az átnyújtott papírt.
-Nem a legjobb barátja vagyok.
-Ez esetben sajnálom, de nem áll módunkban kiadni ilyen információkat. Csak szigorúan hozzá..
-Az anyját egyáltalán nem érdekli, az apja pedig börtönben van. Én vagyok az egyetlen ember akit érdekel az, hogy mi van vele szóval kérem.-néztem kérlelőn. Végül rábólintott. A legviccesebb az egészben, hogy amit mondtam, nem volt hazugság. Az anyját tényleg nem érdekli, hogy mi van vele. Pat egy albérletben lakik Lou mellett egyedül. És dolgozik. Az apja pedig nemrég került sittre, azt nem tudom miért. Arról soha nem beszélt. Ahogy ő sem tudja a teljes igazságot a szüleim haláláról, csak azt a sztorit amit mindenki más.
Pár lépést tettem meg az folyosón, mikor a telefonom rezegni kezdett a zsebemben, mivel némára állítottam. SMS. Harrytől.

Fordulj meg. Kérlek.

Valahogy eszem ágában sem volt, de egy pillanatra mégis megtorpantam, majd tovább mentem.
-A.J.-hallottam egyre távolabbról. Majd lépteket hallottam. Nem.. Nem akarom, hogy utánam jöjjön. Nem akarom, hogy beszéljünk. Gyorsítottam a tempómon, de a léptek is gyorsabbak lettek, majd végül futásnak eredtem a folyosó végén lévő üres lifthez, mielőtt bezáródna az ajtó. Még elértem. Ő már nem. Megnyomtam a F gombot és vártam, hogy leérjek, majd olyan gyorsan  elhagyjam az épületet, ahogy csak lehet. Leértem, majd a kijárat felé vettem az irányt. Minden olyan kihalt volt. Csak a recepciós ült unottan a fülkéjében.  Kiértem. Megpillantottam a város esti fényeit. Már ennyi lenne az idő? A telefonomért nyúltam, hogy megnézzem az órát, mikor valaki hátulról elkapta a karomat és megfordított.
-Miért jöttél el?-nézett rám Harry. Szeme szikrákat szórt. Dühös volt de miért?-Beszélnünk kell.-a karomat nem engedte el, csak egyre erősebben szorította.
-Nem. Nincs miről beszélnünk.- nem mertem a szemébe nézni. Nem akartam.
-Már miért ne lenne?-emelte fel a hangját.
-Mert tudom miért csináltad. Merő szánalomból.-próbáltam kiszabadítani magam a szorításából, de nem ment.
-Te mi a francról beszélsz?-üvöltött. Arca teljesen eltorzult. Ez volt az első pillanat mikor féltem. Tőle. Most már csak azt vártam, mikor üt le és hagy itt a egyedül.
-Harry engedj el.-nem reagált semmit.-Kérlek.- szóltam elhaló hangon, ekkor rántott egyet a kezemen én pedig a földre zuhantam.
-Harry mi ütött beléd?-hallottam egy ismerős hangot az út másik végéről. Louis szállt ki egy elsötétített üvegű kocsiból és odarohant hozzánk.
-Én.. én nem tudom.-hallottam Hazzát.A hangja normálisnak tűnt, de ismét nem mertem ránézni.  Feltápászkodtam és megláttam, hogy egy taxi fordul be az utcába. Leintettem, mire a jármű lefékezett én pedig gyorsan odaszaladtam, majd beültem a vezető mellé, elmondtam a címem.
-A.J kérlek várj.-hallottam Harryt, majd a kocsi elhajtott.
 

Harry szemszöge.

-Tényleg mi a franc ütött beléd?-kérdezte ismét Lou.
-Nem tudom. Mintha megbolondultam volna.-néztem a taxi után, ami kifordult a sarkon.
-Hát igen, hidd el, hogy nem csodálkoznék, ha most látnád utoljára.-a legszörnyűbb abban amit mondott az, hogy igaza van. De mégse vagyok képes elfogadni a valóságot.
-Nem. Nem az nem lehet.
-Nyugi haver.-tette a kezét a vállamra.-Szállj be.-intett.
-Nem. Beszélnem kell vele.
-Most nincs értelme utána menned. Most úgy is idő kell neki.
-Gondolod?-néztem rá kérdőn. Bólintott, majd beszálltunk a kocsiba. Mikor hazaértünk, mindenki bombázott a kérdéseivel. Hol voltál? Kivel? Miért? Semmi nem érdekelt, egyenesen a szobámba mentem, elővettem a telóm és tárcsáztam A.J-t.
-Ez Aileen Johnson üzenet rögzítője, a sípszó után hagyj üzenetet.-hallatszott a vonalban.
-A.J. én vagyok. Kérlek vedd fel. Tudom, hogy ott vagy kérlek. Vedd már fel. A.J. Beszélnünk kell. Mindenről. Jó. Akkor ne vedd fel, de kérlek hívj vissza. Nem egy rögzítőnek akarok beszélni, hanem tényleg neked. Hogy tudom, hogy érdekel. Kérlek hívj fel.-azzal, kinyomtam a telefont. Tisztában voltam vele, hogy nem fog felhívni, de meghagytam magamnak a reményt, hogy hátha mégis.
Tényleg, azóta még el sem gondolkodtam rajta, hogy mi a franc volt az ott a kórházban. Fogalmam sincs mi lett velem. Csak a dühöt éreztem. A dühöt azért, mert tudtam, hogy nem hiszi el, hogy valósak az érzéseim. Tudtam, még mielőtt mondta volna. Nem értem, hogy jut eszébe ekkora badarság, hogy szánalomból csókoltam meg. Miért gondol ilyeneket? Nem tudom megérteni. Eszembe sem jutna.
Miért voltam ekkora idióta? Először csak el akarom mondani utána meg megcsókolom és mikor elmegy megőrülök. Csak el kellett volna mondanom, de talán azt sem hittem volna el. És itt ez az egész másik sztori. Összevesztünk és rögtön Patrickot hívta. Neki is miért pont Lou mellett kell laknia? És miért kellett megismerkednie A.J.-vel? Nem igaz. Most minden összejön. Le kell nyugtatnom magam. Elmegyek Luxhoz.
Lementem a földszintre, a srácok bealudtak egy film közben a nappaliban. Kihasználtam az alkalmat. Elvettem az asztalról a slusszkulcsot és kimentem a kocsihoz. Mivel ilyenkor már nincs forgalom, nagyon hamar odaértem. Kopogtattam, de senki nem nyitott ajtót. Újra kopogtattam, ismét semmi válasz. Csöngettem, majd nem sokára kinyitotta egy félkómás Lou.
-Harry te mit keresel itt?-kérdezte.
-Csak látni akarom Luxot.Talán megnyugszom.-léptem be a lakásba.
-Hajnali fél egy van. Már rég alszik. Ne haragudj, de nem fogod felkölteni.-válaszolt komolyan.-Elég, hogy engem felköltöttél.
-Bocs, akkor inkább megyek is.-fordultam meg.
-Ne. Várj. Mi a baj?-kérdezte.
-Csak egy lány.-válaszoltam unottan.
-Gyere be üljünk le és meséld el mi van.-mosolygott kedvesen, majd beinvitált a nappaliba.
-Szóval az van, hogy tudod a repülőn, amikor Luxot hoztam haza megismertem egy lányt és összebarátkoztunk.
-Szívem, nyugodtan mondd csak, hogy Aileen. Teljesen hülye én sem vagyok.-nevetett.
-Oké.Na ugye ott tartottam, hogy megismertem és összehaverkodtunk.  Készült rólunk néhány fotó, mikor egyszer együtt voltunk és a sajtósok ezt teljesen kiforgatták, de gondolom erről tudsz, meg hogy a többiek letagadták és bocsánatot kértem.-bólintott.- És ma, mikor két hét után találkoztunk, kiderült róla néhány dolog. Hogy nem is a szüleinél él, mert ők meghaltak. Mindegy lényeg, hogy nagyon letoltam mielőtt ezt elmondta és ekkor jött Patrick. Tudod innen a szomszédodból, aki mellesleg a gimis legjobb haverom volt, de ebbe nem megyek bele. Na szóval ott voltunk hárman, vagyis négyen , mert A.J unokatesója is ott volt és mikor én négyszemközt beszéltem A.J.vel ő leütötte Patrickot. A kórházban ültünk órákat és rám jött az őszinteségi roham, hogy el kell mondanom neki, hogy szeretem. Mert igen szeretem és eddig nem mertem neki elmondani, mert féltem, hogy soha nem fog hasonlóképp érezni irántam. Szóval úgy voltam, hogy elmondom, de végül nem mondtam el, hanem megcsókoltam. Erre ő elrohant én pedig utána és teljesen megbolondultam, mert azt hitte, hogy csak szánalomból csókoltam meg és bedühödtem és kiabáltam vele és ellöktem és akkor jött Louis és haza mentünk és felhívtam A.J-t,de nem vette fel. Lou azt mondta, hogy ne csodálkozzak ha akkor láttam utoljára, de én ezt nem akarom érted? Teljesen magam alatt vagyok, azért is gondoltam, hogy idejövök  és majd segít ha látom Luxot.-hadartam el gyorsan az egész történetet.
-Hát akkor ezt elég szépen elbaltáztad Harry. De erre nem tudok mit mondani, csak azt, hogyha tényleg szereted nem adod fel ennyire könnyen.-igen ezt egyszer már hallottam és ezért vagyok, most ebben a helyzetben, bár erről csakis én tehetek.
-Holnap meglátogathatom Luxot?-álltam fel.
-Persze, most úgy is csak én leszek vele itthon, majd várlak.-őszintén azt reméltem, hogy  A.J, fog rá vigyázni.
-Azért, köszi, de most már tényleg megyek.-vetten az irányt a kijárat felé.
-Rendben Harry, de ne csinálj hülyeséget oké?
-Oké.Jó éjt.-köszöntem el, majd ismét a kocsiba szálltam. Eszem ágában sem volt haza menni. Volt egy sokkal jobb ötletem. Kb 5 percet vezettem, majd egy sarokháznál leparkoltam. Egy neves kocsma előtt. Ha már Lux ne, a pia talán segít, de valahogy le kell vezetnek ezt az egész feszültséget. A hely majdnem hogy tele volt, de a bent lévők fele már teljesen ki volt ütve. Beültem a bárpulthoz, majd odaszóltam a csaposnak.
-Valami erőset legyen szíves.-majd elém tolt egy teli poharat. És még egyet és még egyet és még és még és még... Valahogy, mintha minden pohár után könnyebb lett volna. Ahogy a bánatom elszállt az önbizalmam és a bátorságom az egekbe szökkent, úgy döntöttem elmegyek A.J.-hez. Néhány ember figyelmeztetett, hogy nem túl jó ötlet ilyen állapotban vezetni, de mondanom sem kell, hogy a legkevésbé sem érdekelt. Csak a célom hajtott. Ő. Amikor az ismerős utcába kanyarodtam, mintha valami megmozdult bennem. Mi van, ha nem kellett volna ide jönnöm? Mi van, ha ismét látni sem akar?
Kiszálltam a kocsiból, majd a hátsókert felé vettem az irányt, a háznak azon oldalára amerre az Ő ablaka néz.
-A.J. A.J. A.J. BESZÉLNÜNK KEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEL!-ordítottam és nem titok, hogy tőlem zengett az egész utca.-GYERE MÁR KI. GYERE KIIII: TUDOM? HOGY OTT VAAAAAAAAAGY.-emeltem meg még inkább a hangomat arra, hogy semmi reakciót nem kaptam.-AILEEN JOHNSOOOON ADDIG NEM MEGYEK EL INNEN AMÍG NEM BESZÉLSZ VELEEEM.-ekkor a földszinti szobában feloltódott a villany és egy sötét alak közeledett az ablakhoz. Elhúzta a függönyt és megláttam Katet. Kinyitotta az ablakot.
-Harry mi a fészkes fenét csinálsz?-kérdezte álmosan.
-Beszélnem kell A.J.-veeel.- emeltem ki a nevet.
-Jézusom, te ittál?-meredt rám kérdőn.
-Csak egy picikéét. De hol van?
-Nem tudom.-arca elkomorult.- Egészen azóta nem láttam, mióta ott hagytalak titeket a kórházban. Nem jött haza. Egészen eddig azt hittük, hogy veled van.
-Nem nincs veleem.-néztem rá megütközve.-Azt akarod mondani, hogy nem is tudjátok, hogy hol van?-ez a gondolat hideg zuhanyként ért.Egy csapásra kijózanodtam.
-Igen.-bólintott.-Próbáltam elérni telefonon, de egyszer sem vette fel, gondoltam azért mert bent van Patricknél.-most már sápadt is volt. Egy ilyen kis vipera érezhet aggodalmat? Mintha azt látnám a szemében, hogy fél és aggódik.
-Talán van egy ötletem hol lehet.-szóltam, majd sarkon fordultam és ismét a kocsihoz mentem. Egyenesen oda vitt az utam, ahol utoljára láttam. Patnél.  Csak itt lehet. Remélem. Néhány percen belül azonban kiderült, hogy tévedtem. A folyosón sem ült, és Patricknél sem. Ekor a legszörnyűbb szituációk kezdtek kavarogni a fejemben. Mi van, ha elrabolta valami közveszélyes őrült? Vagy  ha eszméletlenül fekszik valamelyik sikátorban? Vagy megerőszakolták? Vagy... Nem. Nem nem az nem lehet,. Harold Styles ezt a gondolatot azonnal verd ki a fejedből. Még él. Tudom. Érzem.
 

A.J szemszöge.

Csak egy kis időre. Csak egy kis időre szeretnék eltűnni a kibaszott világból.Egy kicsit egyedül lenni. Gondolkodni. De nem lehet. Mindenkinek ilyenkor vagyok nagyon fontos. Mindenki csak ilyenkor keres. Öt perce mást sem csinál a telefonon csak csörög. Hol Debby hív, hol Kate, vagy Harry.. Harry.. Tőle szeretnék most a leginkább elszakadni. Ha becsukom a szemem ismét csak azt a dühös szempárt látom magam előtt. A hideg is kiráz. Miért volt ilyen? De egyáltalán miért csókolt meg? És miért nem hagyta hogy elmenjek? Ha Louis nem érkezik időben mi történhetett volna? Most tényleg minden olyan zavaros. Mint a tenger. Van, hogy a vize nyugodt és tiszta, de van, hogy a felbőszült hullámai mindent eltipornak ami az útjukba kerül és gyilkos örvényeket kavarva rántják a mélybe mit sem sejtő hajóst. Nehéz  egy örvényből menekülni. Talán majdhogy nem  lehetetlen. Rengeteg erő kell hozzá, hogy szembe ússzunk az árral és legyőzzük a sodrást. Egy ilyen örvénybe keveredtem most én is. Nem érzem elég erősnek magam arra, hogy szembe ússzak az árral. Kevés vagyok hozzá. Most túl kevés.

 Most vagyok a gödör legalján. Nem tudom, hogy valaha ki fogok-e tudni mászni innen.  Most abban a helyzetben vagyok, hogy talán jobb lenne ha nem is lennék itt. Ha könnyítenék a világon egy emberélettel. Egyel kevesebb mit számít? Talán mindenkinek úgy lenne a legjobb. Ismét telefoncsörgés ébresztett fel a melankóliámból. Ezúttal azonban egy ismeretlen szám jelent meg a képernyőn.
-Halló?!-szóltam bele.
-Jó estét. Anne Bardy vagyok a St. Martin kórház intenzív osztályáról. Ön adta meg nekünk az elérhetőségét, hogy értesítsük, ha Patrick Say állapota változik. Nos ez megtörtént.-hallatszott a hang a vonal túlsó végéről.
-Mi történt?
-A  barátja felébredt.-hangzott a válasz. Hihetetlen megkönnyebbülést váltott ki belőlem ez a válasz. Azonnal kinyomtam a telefont és rohanni kezdtem. A kórház felé. Nem hívtam taxit. Ilyenkor már teljesen felesleges lenne. Nem közlekednek. Úgy is csak pár percnyi távolságra vagyok.  A bejáratnál furcsa érzés kerített hatalmába. Mintha valami azt súgta volna, hogy ne menjek be. Legyűrtem ezt a belső hangot. Látnom kellett Patet. Talán ő volt az utolsó biztos pont az életemben. Szükségem volt rá. Majdhogy nem minden ugyanolyan volt mint néhány órája mikor itt voltam. Most is minden teljesen kihalt. Amint felértem az emeletre a kórterem felé indultam. Amint megfogtam az ajtó kilincsét a szívem a torkomban dobogott. Végre jobban van a  legjobb barátom és beszélhetek vele. Legalábbis ezt hittem mind addig amíg be nem nyitottam a helyiségbe.  Akkor megértettem miért nem kellett volna idejönnöm. Patrick ugyanis nem volt egyedül. Ott volt vele Harry. Valahogy tudnom kellett volna, hogy itt találom. Csak ott ült Pat ágya mellett. Teljesen nyugodt volt, mégis ahogy rám nézett én ugyanazt az őrültet láttam mint nem sokkal ez előtt.
-A.J.-állt fel Harry, és pár lépéssel közelebb jött hozzám. Ahogy ő közeledett én hátráltam, de hamar falakba ütköztem.
-Ne gyere közelebb.-szóltam remegő hangon.
-Ne haragudj rám, nem tudom mi ütött belém.-állt meg előttem.
-Ti miről beszéltek?-ült fel Patrick az ágyon.
-Azt én sem tudom Harold, de nem szeretnék még egy ilyen helyzetbe kerülni veled. Sőt. Semmilyenbe.-meredtem rá. Hangom még most is remegett.
-Ezt most értsem úgy, hogy nem akarsz többé látni?
-Igen. Pontosan úgy értsd.-borzasztó nehéz volt kimondani ezeket a szavakat. De ez volt a helyes döntés.
-De miért?-nézett rám kérdőn.
-Mert... mert.. ha már szánalomból megcsókolsz és utána úgy viselkedsz mint egy közveszélyes elmebeteg akkor azt hiszem nincs miről beszélnünk.
-Mi van? Te lekaptad?- kérdezte ismét Pat.-Ezzel valahogy nem dicsekedtél.
-Honnan veszel ilyeneket, hogy szánalomból A.J.? Miért tettem volna szánalomból?
-Miért? Miből másból tehetted volna? Végtére is ki vagyok én? Egy kis senki és ezt te is nagyon jól tudod. Ahogy azt is, hogy éppen eléggé ki vagyok bukva ahhoz, hogy megsajnálj.-tört ki belőlem az indulat.- Mi hasznod lehet abból, hogy pont velem csókolózz? Te vagy Harold Edward Styles az istenért. Az egyik legkedveltebb sztár. Több millió rajongód rohangál az utcán világ szerte. Te pedig pont velem akarnál együtt lenni? Tényleg. Kegyetlenül valószínű. Szóval itt nem igazán van más lehetőség. Csak a szánalom. Így már remélem érthető voltam.-meredtem megütközve az ajtóra. Ismét egy olyan pillanat volt, mikor nem mertem szembe nézni vele.
-És arra nem gondoltál, hogy nekem nem a több millió rajongó kell hanem te?-lépett ismét közelebb hozzám, majd megfogta a kezem és arcomat a sajátja felé fordította.-Egy sztár nem szerethet átlag embert?-húzódott hozzám egyre közelebb. Arcunk már csak pár centire volt egymástól.
-Nem.-csúszott ki a számon hirtelen, majd eltoltam magamtól.-Harry én nem..
-Te nem szeretsz igaz?- nézett rám csalódottan.
-Nem.-kezdtem előröl az egész hazudozást. Mi mást mondhatnék?
-Azt hiszem jobb ha én most megyek.-szólt, majd kiviharzott a szobából. Rettenetesen fájt így látni, de mindenkinek így lesz a legjobb főleg neki.
-Miért kell megnehezítened mind kettőtök dolgát?-nézett rám mereven Pat.
-Mi? Ezt meg hogy érted?
-Alie.. Látszik rajtad, hogy nem mondtál igazat. Csoda hogy ő bevette ezt az egész maszlagot.
-De..
-Nem de, te szereted őt, ő szeret téged. Ezt most miért kellett?-állt fel az ágyról.
-Mégis mit gondoltál? Majd csak így belemegyek? Patrick ő celeb. Így is elég bajt okoztam már azzal is, hogy nem rég azok a képek megjelentek rólunk. Paul akkor is rettentő dühös volt Harryre. Nem tehetem ezt meg vele még egyszer. De azért ez szép. Azt hittem, hogy legalább te mellettem állsz. De úgy látszik ebben is tévedtem.-indultam kifelé, de elkapta a csuklóm és visszarántott. Összerezzentem. Újra ugyanaz a kép jelent meg előttem.-Harry ne!-csuklott el a hangom.
 -Harry? Alie miről beszélsz? Harry már elment. Mi a baj?
-Se.. se semmi.-dadogtam.-Hagyjuk.
-Nem nem hagyjuk.Mi történt?-szeme tele volt aggodalommal. Nem válaszoltam.- Alie. Mi van Harryvel?-ismét nem reagáltam semmit, csak meredtem rá mint valami szobor. Nem tartottam jó ötletnek elmondani. Kötve hiszem, hogy jó szemmel nézné.-Utoljára kérdezem mi van vele? Csak nem csinált veled valamit?
-Nem.-vágtam rá hirtelen. Valahogy éreztem, hogy megint levette rólam, hogy hazudok.
-Mit csinált veled?-tekintete komorrá vált.
-Semmit csak.. mikor csókolóztunk és el akartam menni teljesen megőrült. Nem engedett el, és  ha Louis nem terem itt akkor nem tudom mit csinált volna velem.
-Szóval ezért viselkedett ilyen furcsán mielőtt megjöttél. Bár alapvetően le is itta magát, de ez mellékes.-rázta a fejét.- Csak lássam meg még egyszer esküszöm..
-NE!-tudtam mit akar. Megvédeni. De ha Harryt bántja engem bánt. Mert ami neki fáj az fáj nekem is.
-Biztos?-bólintottam.
Egész éjjel itt maradtam vele, hisz tudtam, hogy reggel már haza engedik. Egyébként sem volt kedvem "haza" menni. Nem akartam látni azt a kis kurvát aki miatt most ott vagyok ahol. Elegem van Kateből. Végleg. Azóta is folyamatosan kerestek telefonon, de végül rászántam magam és küldtem egy üzenetet Debbynek, hogy ne várjanak haza ezt az estét a kórházban, a következőt pedig Patricknál töltöm. Ezt megbeszéltük. Aznap úgy is Luxra kell vigyáznom, és könnyebb ha csak a szomszédba kell szaladnom, valamiért. És legalább ő sincs egyedül. Én nem bírnám ezt a magányt. Minden nap egyedül ülni a négy fal között. Kibírhatatlan. Számtalanszor ecsetelte, hogy mennyire örül annak, hogy megismert és ezzel én is hasonlóképp vagyok. Az éjszaka alatt ő is elég furcsán viselkedett. Ha nem ismerném azt hinném nem csupán barátként próbált közeledni hozzám, de ezt betudtam a fáradtságnak és a stressznek. Belegondolva nagyon hamar lettünk jó barátok. Kissé furcsán túl hamar, de ebben a mai világban már minden annyira rohan. nem igaz?
Reggel mielőtt elmehettünk volna meg kellett várnunk a zárójelentést. Elég erős ütést kapott Pat, de hála istennek nem olyan fából faragták, hogy ennyi leterítse. Volt egy idő, hogy úgy tűnt, de elmúlt.
Hamar a lakására értünk. És kellemeset csalódtam. Még sosem jártam a házában, de őszintén rosszabbra számítottam. Azt gondoltam tele lesz az egész mindenség szennyessel szeméttel. Ehelyett egy tiszta rendezett hely fogadott. Alapvetően a ház is nagyon szép. 5 szobás és emeletes. Én biztos, hogy nem adnék ki senkinek egy ilyet. Mármint ha az enyém lenne. A tulaj Ausztráliában van és mivel jól jön neki a plusz bevétel kiadta Patnek. Legalábbis ő ezt mesélte. Teljesen el hülyültük a napot. Összedobtunk valami reggelit. Délelőtt takarítottunk. Legalábbis amit mi takarításnak neveztünk annyiból állt, hogy egymást dobáltuk vizes rongyokkal. Délben a Nando's-ból rendeltünk csirkét. Délután pedig filmet néztünk. Este ismét kaját rendeltünk, majd mikor rászántuk magunkat hogy menjünk aludni rájöttem, hogy semmi váltócucc nincs nálam.
-Azt hiszem valamit elfelejtettem.-nevettem a kanapén fekve, miközben néztem, hogy a haverom fel s alá ugrál a szobában. Csak rájött az öt perc.
-És mi lenne az?-állt meg egy pillanatra, majd ismét baromkodott tovább.
-Nincs nálam semmi amiben aludhatnék. Nem tudnál esetleg kölcsönadni egy felsőt éjszakára és..
-Máris hozom.-szakított félbe, majd felrohant az emeletre és egy pólóval tért vissza. Kalandra fel.
 Régen imádtam azt a mesét.
 

-Nem érted hogy nem csináltam semmit?-kérdezett ő ugyanolyan hangosan.
-De tudom. Láttam. Mindent láttam. Azt hittem legalább én elég vagyok neked.
-Fogd már fel, hogy senki mással nem voltam bassza meg!
-TŰNJ EL. SOHA TÖBBÉ NEM AKARLAK LÁTNI!-üvöltöttem, mire ő beszállt a kocsiba és elhajtott. Én nem néztem utána. Pár pillanat múlva pedig fékcsikorgást, egy hatalmas puffanást hallottam. A hang irányába fordultam és nem hittem a szememnek. Minden pontosan ugyan olyan volt, mint ami a szüleimmel történt. Nem bírtam tovább. Nem voltam képes arra hogy odamenjek. Nem akartam őt is így látni. Lerogytam a földre ordítottam és sírtam. Az sem érdekelt, hogy a nevem visszhangzott mindenhol.
ALIE. ELIE. ALIE. ALIE.

-Alie.-rázott meg hevesen Pat, mire végre felébredtem. Sírtam. Miden olyan valóságosnak tűnt.-Miért sírsz?-ölelt át.
-Csak egy rossz álom.-szipogtam, mert még mindig a hatása alatt voltam.
-Jól van, most már vége.-nyugtatott.
Lassan sikerült megnyugodnom. Már nem aludtam vissza, hisz 7 óra volt. Louhoz pedig fél nyolcra kell átennem. Gyorsan lemosakodtam és felöltöztem. Abba a ruhába ami tegnap is volt rajtam, ma már úgy is haza megyek. Megreggeliztünk Pattel, majd ő elment. Valami fontos dolgot kellett intéznie.
Én pedig átmentem a szomszédba. Lou is hamar ott hagyott Lux-szal. Állítása szerint késésben volt valahonnan. A kislánnyal leültünk TV-t nézni. Épp egy Barbie mese ment, szóval viszonylag eléggé lefoglalta.
Ekkor valaki csengetett.
-Megyek.-szóltam, majd a bejárathoz siettem és kinyitottam. Louis viharzott be rajta, Szemmel láthatóan ideges és feszült volt.
-Mit csináltál Harryvel?-bámult rám mérgesen.
-Mi? Én nem csináltam vele semmit.-értetlenkedtem.-Miről beszélsz?
-Akkor mit mondtál neki, mikor legutoljára találkoztatok?
-Csak.. csak azt hogy..nem szeretem..-dadogtam. Kellemetlen volt felidézni azt a percet.  Életem talán egyik legnehezebbje volt.. Hazudni neki..  Letagadni mindent amit valójában érzek, tudva, hogy viszonozná..
-Harry eltűnt.-ütött egyet a falba Louis.
-Hogy érted azt, hogy eltűnt?-ledöbbentett az előző mondat. Mi történhetett?
-Eltűnt...

...-Valahogy sejtettem, hogy itt talállak.-Szúrós pillantást vetettek egymásra a srácok. Úgy éreztem izzik a levegő....
-Patrick...-nézett összeszűkített szemekkel Harry az említett személyre.-Mit keresel itt?
-Alie hívott, hogy baj van! De már értem mi a baja...-válaszolt flegmán.
-Alie? Ez az Aileenből akart jönni? Szerintem nem épp jó becézés!
-Harry! Hagyd már!-szipogtam.
-Szerencséd, hogy itt van A.J.!-emelte ki az A.J.-t. Amikor kimondta felnéztem rá.
-Jobb, ha elhúzol Styles! Nem akarom, hogy Alie elhányja magát miattad!
-Ó, nem Say miattad hányná el magát, ha még egy percig itt maradnál!
-Fiúk! Mi a bajotok egymással?-értetlenkedtem.
-2008-as szemeszter kezdődött...-kezdte el Harry.

Éppen a suliba tartottam, de amit a suli kapuja előtt láttam az egyszerűen felháborított Patrick volt a legjobb haverom és éppen az akkori csajommal smárolt. Odamentem hozzájuk és elráncigáltam tőle majd felpofoztam. Volt benne annyi, hogy visszapofozott. Egy komoly verekedésbe torkollott. Amikor megjelent a diri.
-Ti meg mi a fenét csináltok?-kiabált. De mi csak folytattuk. Beráncigáltak minket az igazgatóiba.-Miért verekedtetek?
-Lesmárolta a csajomat!-mondtam.
-Azt mondta, hogy szakítottatok!
-Legalább viselkedtél volna úgy, mint a legjobb haverom! Egy igazi haver nem smárolja le a haverja csaját!
-Tehát akkor még mindig az?-nézett rám kérdőn.
-Most már nem lesz az!-dobtam magam hátra a székben.
-Na jó ezt beszéljétek meg egymás között! Most pedig menjetek órára!
Másnap pedig kézen fogva jöttek suliba Patrick és a volt csajom. Akkor fogadtam meg, hogy megkeserítem Patrick életét.

-Innentől átveszem!-mondta Pat.

Mindent elkövetett, hogy megkeserítse az életemet. Egész házibulikat rontott el. Ezzel az egész megkeserítéssel megutáltatta magát az egész sulival és a menő gyerekből egy lúzer lett. Tehát az én életemet is elrontotta és a sajátját is. Így én is lúzer lettem. Viszont amikor elindult az x-factorba megint menő lett így mindenki vele akart lógni...

-Olyan idióták vagytok ti fiúk! Bár megértem Harry-t, de Pat-et is!-mondtam mikor éreztem, hogy vége.-De ez már a múlt na béküljetek ki stb, stb...
-Végülis igaza van!-mondta Pat.
-Valóban!-bólintott Harry.-Na gyere ide!-majd megölelték egymást, de valamiért még éreztem a feszültséget.
-Még mindig érzem a 220-at!-jött ki a számon is amit gondoltam.
-De kibékültünk!-mondta Pat.
-Tök mindegy Pat egy picit várnál még valamit meg kell beszélnünk Harryvel!-mondtam. Pat csak bólintott és kiment, Harry pedig visszaült mellém.-Ugye hiszel nekem akkor?
-Háát....
-Harry-löktem oldalba.
-Na jó igen!-mosolygott.-De....azt hiszem...-vakargatta a tarkóját. Ideges?-Eljössz megint hozzánk?-kérdezte, de szerintem nem ezt akarta.
-Hogy az legyen megint, mint múltkor? Nem.

*Harry szemszöge*

Nem merem megkérdezni. Egyszerűen nem megy. Amikor a szemébe nézek..egyszerűen lefagyok. Talán nem kéne a szemét néznem. De úgy meg nem lenne hiteles, de most Patrick is bezavar. Az lesz, mint legutóbb. Tuti elrontja. De nem érdekel meg fogom mondani neki.
-Akkor nem akarsz eljönni velem...-egyszer csak egy csörömpölést hallodtunk meg. Egyszerre rohantunk le.
-Mi történt?-kérdezte.
-Öhm...csak...tudod...-dadogott Kate. Azt hiszem úgy hívják. Viszont a konyha padlóján feküdt Patrick.
-TE LEÜTÖTTED PATRICKOT???-kiabálta A.J.
-Mögém osont!-tárta szét a karját Kate.
-De nem kellett volna leütnöd! Harry hívd a mentőket!-guggolt le mellé. Ha rajtam múlna megdögölne, de A.J.-ért megteszem. Tárcsáztam a mentőket. Kb. 10 perc alatt kiértek.

A kórházban ülök mellettem A.J. Várjuk, hogy kijöjjön egy orvos. Legalábbis én azt várom, hogy azt mondják meghalt, de azért ettől nem fog meghalni. Sajna. A.J. tördeli az ujjait amit nem jó nézni. A kezeire tettem a kezem és ránéztem.
-Ne tördeld az ujjad irritál a hangja!-erre csak két oldalra leengedte a karjait és lógott, mint egy marionett bábu. Csak bámult előre és meg se szólalt. Amikor megjött Kate.
-Hoztam innit!-ült le A.J. mellé.-Igyál!-lógatta A.J. szeme előtt.
-Nem kérek!-morogta.
-Na jó!-dobta magát hátra a kórházi székben Kate. Elővettem a telefonom és ránéztem. 12 nem fogadott hívás és 7 SMS. Louis. Megnéztem az SMS-eket. "Hol vagy Harry?" "Eddig nem szoktál el lenni!" "Remélem semmi bajod!" "Komolyan mondom érted megyek, ha nem kapok egy sms-t sem!!!" "Na jó ezt megjegyeztem biztos megcsalsz te szemét!" "VALLD BE HOGY NŐVEL VAGY!!" "Utállak!" Olvastam el az utolsót is. Majd visszaírtam. "Bocs le voltam némítva amúgy nem csaltalak meg! Ja és kórházban vagyok! Mielőtt aggódnál nem én fekszek bent!" Nem is kellett sokat várni jött egy SMS-em. "Oh, tudtam, hogy bízhatok benned!" Visszaírtam. "Ja azért írtál ilyen ostobaságokat!" Ezekből az SMS-ekből egy telefonos veszekedés lett amikor kijött egy orvos.
-Önök Mr.Say hozzátartozói?-kérdezte.
-A legjobb barátom!-állt fel A.J.
-A helyzet az, hogy életbe tudtuk hagyni, de jelenleg mesterséges altatásban van és agyrászkódásban szenved!-mondta együttérzően. Biztos begyakorolta.
-Milyen súlyos?-kérdezte A.J. akinek a hangján lehetett hallani, hogy megnyugodott egy cseppet.
-Háát...nagyon akár még kómába is eshet..ha felébred! Ha akarnak menjenek be nekem mennem kell!-erre A.J. könnyezni kezdett én pedig magamhoz húzdtam és simogattam a hátát. Visszaölelt és nem húzodott el. Belefúrta az arcát a mellkasomba és éreztem a könnyeit.
 

*A.J. szemszöge*
Olyan furcsa Harry karjai között lenni. Nem tudom miért. Biztonságban érzem magam. De csak sírtam. Közben pedig agyaltam, hogy miért van ilyen jó illata Harrynek? Na jó Aileen! Hagyd már abba! Lassan abbahagytam a sírást és elhúzodtam Harrytől.
-Köszönöm!-mosolyogtam.
-Semmiség!-mosolygott vissza.
-Menjünk be!-mondtam majd a kezénél fogva behúztam. Néztem ahogy a csövek össze-vissza vannak Pat körül és ahogy rezzenéstelen teste fekszik. A csöndet csak az EKG monitor zavarta meg pittyegésével.
-Beszélhetnénk A.J.?-kérdezte Harry.
-Persze!-néztem rá.
-Tudom erre nem a legalkalmasabb egy kórház, de ez halaszthatatlan! Vagy most mondom el vagy soha és...-beszélt össze-vissza.
-Harry! Nyögd már ki!
-A.J. én....-ekkor Pat teste rázkódni kezdett így "odarohantam" hozzá.
-Hívj orvost!-törtek elő megint a könnyeim. Kitépte az ajtót és kiabálni kezdett.
-ORVOST! GYORSAN!-gyors lépteket hallodtam és bejött két orvos meg egy nővér.
-Kérem fáradjanak ki!-mondta a nővér. Kimentünk és megint Harry karjai közé kerültem. Elhúzodtam amikor rájöttem, hogy mondani akart valamit.
-Mit akartál mondani?-szipogtam.
-Most nem alkalmas!-próbált visszahúzni magához.
-De alkalmas!-tettem a mellkasára a kezemet és komolyan néztem rá.
-Nem, mert ez is csak elrontaná a kedved!-nézett rám bíztatóan.
-Bármi is az elmondod!-néztem rá már majdnem dühösen.
-A.J. bízz bennem!
-Harry! Mondd már el!-emeltem feljebb a hangomat.
-Na jó!-majd megcsókolt. Élveztem. Szerencsére levegő hiányom volt így elhúzodtam, belenéztem a szemeibe és fejemet rázva elrohantam. Berohantam a női wc-be és az egyik fülkében lerogytam a wc-re ami gusztustalan volt. Csak gondolkoztam. Nem sírtam. Jól esett a csókja, de mégis elrohantam. Még magamat sem értem nem, hogy másokat!

 

-Mit akarsz?-lépett ki a nappaliból Kate, majd mikor meglátta Harryt azonnal sikításban tört ki.-ISTENEM! ISTENEM! ISTENEM! Te vagy..Te vagy.. Te vagy..-egyszer sem tudta befejezni a mondatot.
-Harry Styles.-nyújtotta a kezét göndörke, Kate pedig csak hüledezett tovább.-Szóval te vagy A.J. húga? Sokat hallottam rólad.-mosolygott.
-Húga?-gondolkodott el Kate. Kérlelő szemeket meresztettem rá.-Ja persze, a húga.-bólintott, majd beinvitálta Haroldot a nappaliba és leültek beszélgetni.
-Aileen,hoznál nekem egy pohár vizet?-kérdezte Kate. Sunyi mosoly jelent meg az arcán, nekem pedig rossz előérzetem támadt. Készül valamire?
-Persze.-kimentem a konyhába, engedtem egy pohár vizet, majd sietve visszamentem a nappali bejáratához, ám mielőtt benyitottam volna hallgatózni kezdtem, majd résnyire kinyitottam az ajtót, hogy lássam is mi történik odabent. 
-És mond, csak Harry, te hogy bírod a hazugságot?
-Ezt, hogy érted?-értetlenkedett Hazza.-Kétlem, hogy a hazugságot bárki is "bírná"-mutatott idézőjeleket a kezével.
-És mi a véleményed arról, ha egy lány hazudik egy fiúnak, hogy jobban bevágódjon nála?
Nem..Nem teheti ezt.. Nem lehet ilyen szívtelen.. Gondoltam magamban.
-Szánalmasnak tartom és megvetem.-válaszolt határozottan Harry.-Ha már valaki egy kapcsolat kezdetétől fogva hazudik, megjátssza magát, akkor az a kapcsolat halálra van ítélve. De miért kérdezel ilyeneket?
-Csak úgy.-vigyorgott.
-Kétlem. Na elárulod végre az okát?-benyitottam az ajtón hangtalanul. Harry háttal volt nekem így nem láthatott, csak Kate figyelt önelégült vigyorral az arcán. 
-Kérlek.-tátogtam hangtalanul.
-Mert Aileen nem az a lány akinek hiszed.-vigyorgott tovább.
-Mi?-pattant fel Harry a kanapéról. Megfordult. Tekintetünk találkozott.
-Kate.-csuklott el a hangom. Az arcáról nem fagyott le a mosoly. Élvezte a helyzetet. 
-Nem a nővérem, csak az unokatesóm. Nem a szüleihez jött haza és főleg nem önként.
-Kate.-szóltam ismét. Könnyek gyűltek a szemembe.-Hogy lehetsz ekkora szemét?-motyogtam elhalkuló hangon.
-Aileen..-szólított a nevemen Harry. Szóval így állunk. Aileen..Ekkor már nem bírtam tovább. Felrohantam a szobámba és becsaptam az ajtót. A lábaim nem tartottak tovább a földre rogytam. Könnyeim patakzottak az arcomon. Akkor felfogtam, hogy senkiben sem bízhatok. Senkiben. Most a gödör legaljára süllyedtem. Nem tudom, hogy ki tudok-e mászni. Minden összejött. Mindent elveszítettem. A családomat, a barátomat, a reményt a boldogságra. Talán mégsem. Harryt talán elveszítettem, de Patrickot nem. Elővettem a telefonom és tárcsáztam a számát.
-Halló?.-szólalt meg a vonal túlsó végén.
-Szia.-szipogtam.
-Alie( Pat így hív) te sírsz?
-Át tudnál jönni?-kérdeztem.
-Persze, de most rögtön nem. Körülbelül egy jó másfél óra múlva, de mi a baj?
-Nem ecsetelném, majd megbeszéljük személyesen. Kérlek gyere amint tudsz. Szükségem van rád.
-Rendben.- azzal letettem a telefont és abban a pillanatban kinyílt az ajtó. Harry lépett be rajta.
-Mit akarsz itt?-fordítottam hátat neki, hogy ne lássa, hogy sírok.
-Aileen mi folyik itt? Mi ez az egész?-kérdezte komoly hangon.
-Meglep, hogy a kis rajongód nem szolgált neked konkrétumokkal.
-Mit értett azon, hogy nem az vagy akinek hiszlek és nem önként jöttél ide?-fogta meg a vállam és fordított maga felé. Tekintete lenéző volt és komor.
-Miért érdekel? Már gondolom akármit mondanék, nem hinnél nekem, akkor miért vagy még mindig itt?
-Mert eddig a barátomnak hittelek, de tudnom kell milyen csalót engedtem közel magamhoz.- mondata lesújtott.-Mi volt az érdekbarátságod célja? Hogy híres légy? Hogy megismerj más hírességeket? Vagy csak a pénzem érdekelt volna?
-Nem vagyok csaló.-emeltem fel a hangom. Meglepődött.-Hazudtam néhány dologról, de nem játszottam meg magam. Melletted mindig csak önmagam voltam. Igazából veled találtam önmagamra.-magam sem tudtam miért mondtam azt amit. De igaz volt. Ám rosszalló pillantása elárulta, hogy nem hisz nekem.
-Szánalmasabb vagy mint amilyennek gondoltalak.-nevetett.-Szívesen adnék pár nevelési tanácsot a szüleidnek.
Ekkor betelt a pohár. Akkora pofont adtam neki, hogy a kezem nyoma az arcán vöröslött.
-A szüleim meghaltak te szemét.-ordítottam kikelve magamból.-Így kerültem ide, az utolsó élő rokonaimhoz.-patakzottak a könnyek a szememből és már kis híján hangom sem volt.
-De..ezt.. miért nem mondtad el?-dadogott meglepetten.
-Csak mert nem kértem a sajnálatból.-néztem rá ridegen.-Elég volt a bűntudat, hogy miattam haltak meg.- rogytam ismét a földre.-De te már úgysem hiszed el bármit mondanék. Te már csak elítélsz engem anélkül, hogy mindent tudnál. Akkor menj. Ott az ajtó. A soha viszont nem látásra Harold Styles.-temettem arcom a tenyerembe és zokogtam.
-Nem.-válaszára felpillantottam rá.
-Harold menj el.-kértem.
-Addig nem amíg nem hallottam mindent.-guggolt le mellém.
-Mit akarsz még hallani? Könyörögjek neked térden állva, hogy megbocsájts? Nem fogok és ne is..
-Hogy értetted azt, hogy miattad haltak meg?-szakított félbe.
-Miért érdekel?
-Mert.. nem tudom.. csak érdekel.
Soha nem mondtam még el senkinek azt, ami valójában történt azon a napon. Senki sem tudja még az igazságot. Csak egy részletét tudják az egész tragédiának. Csupán, hogy egy részeg kamionsofőr a kocsijukba hajtott a pirosban. De ez koránt sem ennyi. Sokkal több ennél és bonyolultabb. Fájdalmasabb. Senkinek nem voltam képes elmondani a teljes igazságot. Magamban őriztem ezt a súlyos terhet több mint egy hónapon át. Mindenki, csak vigasztalni próbált, hogy nem én vagyok a hibás, de nem tudják, hogy valóban igen. Nem tudják, hogy azon az éjszakán elkövettem valamit, amit soha nem csinálhatok vissza. Talán itt az ideje, hogy valaki feloldozást adjon, hogy könnyítsen a terhen amit egész életemben cipelni fogok.


 

A probléma gyökere egész egyszerűen annyi, hogy a baráti köröm fogalmazhatok úgy nem tartozott a társasági elitek közé. Valahogyan a legrosszabb bandához keveredtem. Motorosok, tele tetovált és piercingezett társaság. Nem titkolható, hogy gyakran nyúltak piához és drogokhoz is. És köztük volt Ő. Matthew Harryson. Ő volt a tipikus rossz fiú bőrbe bújt szexisten. Kegyetlenül jól nézett ki. Volt néhány alkalom, hogy majdnem működött köztünk a kémia, ha értitek mire gondolok. Ő bejött nekem én neki mi kell még? Követelte, hogy beálljak a bandába, én pedig mint egy naiv kislány eleget tettem a kérésének. Nem varrattam tetkót és nem szúrattam pc-t, de a pia az én kezemben is megfordult. A drogokhoz nem volt elég bátorságom. Szóval a lényeg, hogy Matt  vitt bele engem ebbe az egészbe. Csak azért tettem, mert be akartam vágódni. Tartozni akartam valakihez.  Igazából nem éreztem iránta különösebb szerelmet,csak megbabonázott. Őrülten.  Na ugye mint ecseteltem rossz fiú volt, és ezzel a szüleim is tisztában voltak.

Aznap reggel a telóm keltett fel. Matt hívott. Este csapnak egy bulit és elhívott. Repestem az örömtől. Kimásztam az ágyból, elmentem letusolni és felöltöztem, majd lementem reggelizni. A szüleim nem voltak a konyhában, sem a nappaliban, sem a ház bármelyik részében. Gondoltam kint ülnek a teraszon. Jól gondoltam.
Apa újságot olvasott, anya pedig a hintaágyon ült és kötögetett. 
-Jó reggelt.-üdvözöltem őket kivirulva.
-Szia kicsim.-köszöntek egyszerre.
-Hogyhogy ilyen korán ilyen vidám vagy?-nevetett apa.
-Ja semmi, csak Matt, hívott, hogy este buli lesz náluk és hogy menjek el. Szóval este ne nagyon várjatok.
-Ó, már megint Matthew.-sápadt el anyám.-Már rég óta szerettünk volna veled beszélni róla.
-Mi? Miért kellene beszélnünk róla?-értetlenkedtem.
-Az a fiú nincs rád jó hatással.-kezdte komoly arccal apa.
-Nem. Nem ez nem igaz..
-De igen Aillen.-csatlakozott anyám.- Jobban örülnénk ha nem találkoznál többet azzal a fiúval.
-De..nem kérhettek ilyet. Már felnőtt vagyok és én döntöm el, hogy kivel barátkozom.-emeltem fel a hangomat.
-Nem vagy felnőtt, még gyerek vagy. Egy 17 éves éretlen kis lány.-állt fel a székéből apa. Szeme szikrákat szórt. Dühös volt.-Soha többet nem találkozhatsz avval a fiúval.-kiabált.
-Nem te döntöd el, hogy kivel találkozhatok és kivel nem.
-De igen. Az apád vagyok és ha tetszik ha nem én döntöm el, hogy amíg az én házamban élsz mit csinálhatsz és mit nem.-üvöltötte az általános közhelyeket.-Nézd meg mit csinált veled! Olyan vagy mint aki a Jersey sorból lépett ki.-ebben talán igaza volt. A stílusom megváltozott mióta a bandában vagyok. Úgy öltözöm mint ők, csak mert így érzem jól magam. 
-Apa.
-Nem érdekel. Soha nem találkozhatsz azzal a fiúval és ha megtudom, hogy mégis, annak beláthatatlan következményei lesznek kis hölgy.-arca eltorzult a dühtől. Még soha sem láttam ilyennek. Még nem lépett túl egy ilyen határt.
-Anya.-néztem kérlelő tekintettel anyura, hogy legalább ő álljon mellém. Anyu volt a legjobb barátnőm, ő mindig támogatott, segített. Bármilyen hülyeséget csináltam, sosem fordult ellenem. Legalábbis eddig.
-Sajnálom Aileen, de apádnak igaza van.-meredt maga elé. Nem nézett a szemembe.
-Gyűlöllek! Gyűlöllek mindkettőtöket! Azt akarjátok, hogy soha ne legyek boldog? Tönkreteszitek az életem.-kiabáltam és berohantam a házba, egyenesen a szobámba. Bezárkóztam. Nem is kerestek. Valószínű arra vártak, hogy bocsánatot kérjek. Azt várhatják. Akkor eldöntöttem, hogy azért sem fogják nekem megszabni, hogy mit tegyek. Rettentő dühös voltam rájuk és bosszúból azért is eljutok abba a buliba. Felhívtam Mattet, hogy jöjjön értem tízre, de ne a hát előtt várjon, hanem az utca végén a kereszteződésnél.
21:45 Anyáék már rég nyugovóra tértek akkor, ám úgy döntöttem mégsem kockáztatok. Az erkélyemről másztam le az ereszcsatornán, majd futásnak eredtem és meg sem álltam egészen a találka helyig. Ő már ott várt. Természetesen motorral. A bukósisakot a fejemre tettem, majd helyet foglaltam mögötte a mocin, átkaroltam és elindultunk. Néha féltettem. Sosem hordott bukót, de mindig trükközött, bár az ilyen gondolatokat mindig hamar elhessegettem a fejemből, mondván van annyira profi, hogy nem sérül le.. Remélem. Szóval elindultunk. A motor száguldott. Mámoros érzés volt. Mintha megszűnt volna a világ. Akkor a sebesség lett a második szerelmem. És persze Matt. Ismertem az utat a házukhoz. Már amikor az utcájukba fordultunk hallani lehetett a zenét és az őrjöngő embereket. Van aki már akkor matt részegen fetrengett, meg aki már belőve rohangált fel és alá.A legtöbb ember ilyen volt, de minket nem érdekelt. Felkaptunk egy egy üveg piát, gondolva, hogy azzal egy ideig elleszünk. Bevetettük magunkat a tömegbe és buliztunk. Akkor kaptam életem első csókját. Nem érdekelt, hogy emlékezni fogok-e rá vagy sem, ahogy az sem érdekelt, hogy már mindketten részegek voltunk. Egy kicsit. A csók utáni mámoromból az SMS jelzőm zökkentett ki. Apa írt üzenetet.
"-Élvezd, ki az időt amíg odaérünk érted Aileen, mert ennek garantáltan nem lesz jó vége!" Már hajnali egy volt. Akkor azt gondoltam, hogy már úgy is mindegy, szórakoztam, jól éreztem magam, a szülői szigor ellenére. Nem érdekelt semmi.
-Matt.-löktem oldalba az előttem tántorgó srácot. Ebből látszik, hogy én jobban bírom a piát.
-Igen bébiii?-nyújtotta el az utolsó betűt.
-A faterék értem jönnek. Büntetni akar mert eljöttem.De nekem van egy jobb ötletem.Szökjünk meg egy kicsit és büntess meg te.-húzódott mosolyra a szám. Ő kajánul vigyorgott majd intett, hogy kövessem. Mikor ki kecmeregtünk a tömegből a motorjához, megfordult a fejemben, hogy talán mégsem jó ötlet most motorra ülni vele. Nem józan és mi van ha..
-Gyere már Aileen.-szólt. Mögé ültem, de most felvetettem vele a sisakot. Ismét száguldottunk. Végig az utcákon. Egyszer csak szirénázásra és fényekre lettem figyelmes egy közeledő kereszteződésnél. Egy baleset. Abban a másodpercben mintha teljesen kijózanodtam volna. A látvány hideg zuhanyként ért.
-ÁLLJ.-üvöltöttem, mire a moci hangos csikorgással lefékezett.
Borzalmasa volt az elénk táruló kép. Egy kamion az árokba csúszott, a vezetőjét egy csapat tűzoltó segítette ki a kocsiból. Látszólag megúszta sérülések nélkül. Ekkor megpillantottam még egy járművet, amit emberek vettek körül. A kocsi a feje tetején állt összetörve. Azonnal felismertem azt az autót. A miénk. Odarohantam és utat törtem magamnak az emberek között. Azonnal lesokkolt amit láttam. Nem tudom szavakba önteni azt az érzést ami akkor kavargott bennem. Mikor a szüleim élettelen testét kivágták a roncsok közül és az úton takarták le őket. Már nem lehetett rajtuk segíteni. Azt reméltem, hogy ott és akkor megöl a fájdalom és a bűntudat. Tudtam, hogy soha nem fogok meg bocsátani magamnak azért ami történt. Mert ha nem szököm el és nem jönnek utánam, minden másképp történt volna. A másik személy, akinek nem bocsátom meg ezt a tettet, az az ittas kamionsofőr, aki beléjük hajtott és megúszta az egészet.Azóta börtönben ül. Akkor bele gondoltam, hogy ugyan ez akár velünk is meg történhetett volna. Akkor megfogadtam, hogy szakítok ezzel a baráti körrel, hogy végre felnövök. Mert apámnak igaza volt. Egy gyerek vagyok. Egy gondatlan manipulálható kis hülye. Akkor megtanultam, hogy mindenért megfizetünk.Az én a gyerekes viselkedésemért a szüleim az életükkel fizettek.

-De mindenkinek azt mondtam, hogy Matt és én csak véletlenül keveredtünk arra az útszakaszra, ahol mindez történt.-fejeztem be a történetet, majd könnyekben törtem ki, Harry pedig megütközve bámult, majd átölelt. Ekkor ismét nyílt az ajtó. Patrick érkezett meg.
-Valahogy sejtettem, hogy itt talállak.-Szúrós pillantást vetettek egymásra a srácok. Úgy éreztem izzik a levegő.

 

(A.J. sz.sz.)

2 hete. 2 hete találkoztuznk utoljára. Debby szerzett munkát nekem. Babysitterkedem állítólag Debby egy távoli rokona bizonyos Lou Teasdale lányára Lux Atkinra. Igen arra a Lux-ra akivel együtt jöttem ide, Londonba. Nagyon aranyos kislány és mindennapomat vele töltöm. A szomszédságában megismertem egy Patrick nevezetű srácot. Mára a legjobb barátom lett. Ma is itt vagyok Luxnál. Közben áthívtam Patrickot. Beszélgettem vele miközben Lux-szal játszottam. Egyszer csak csöngettek.
-Megyek kinyitom!-álltam fel. Majd az ajtóhoz mentem és kinyitottam amikor megláttam a göndör fejüt.
-Ööö...szia!-mondta.-A.J.... Te mit keresel itt?
-Vigyázok Luxra!
-De...á mindegy!-majd beállt a kínos csönd.
"Gyere Lux! Nézzük meg kijött!"-hallodtam meg Patrick hangját.
-Ki van bent?-kérdezte Harry. Majd ideértek.
-Hajjy!-futott Harryhez Lux. De Harry csak szúrós szemekkel nézett Patrickra.
-Ő ki?-kérdezte Harry.
-Patrick! Szia!-nyújtotta mosolyogva kezét Patrick.
-Harry!-fogta meg a kezét, de lehetett látni, hogy megszorítja.
-Harry!-néztem rá szúrosan mire elengedte a kezét.-Na és mi járatban?
-A keresztlányomhoz jöttem!-mondta mire felkapta Luxot.
-Hozok üccsit!-mondta Patrick majd kiment a konyhába. Mi meg beültünk a nappaliba.
-Miért kellett megszorítani a kezét?-néztem rá mérgesen miközben suttogva kiabáltam neki.
-Nem tök mindegy?-nézett rám hülyén. Féltékeny. Tuti.
-Féltékeny vagy!-ültettem lábamra Luxot.
-Nem vagyok!-vágta rá.
-Legalább magadnak valld be!
-Cola jó?-kiabált ki a konyhából Patrick.
-Ja!-kiabáltam vissza.-Figyelj Patrick csak a legjobb barátom! Különben is miért vagy féltékeny rá?
-Talán, mert...-pusmogta.
-Itt van az üccsi!-emelte ki viccesen az 'üccsi' szót Patrick. Majd letette a dohányzó asztalra.
-Lou hol van?-kérdezte Harry.
-Gondolom nincs itt, mert itt vagyok!-mondtam.-Amúgy nem tudom hol van!
-Jól van kérdezni lehet nem?-kérdezte flegmán.
-Nem!-válaszoltam.
-Na srácok!-vágott közénk Patrick, de szúrósan néztünk egymásra Harryvel.-Nézzünk valamit?
-Úúú...SpongyaBob!-ugrottam fel és benyomtam a TV-t.
-Dedós!-mondta Harry.
-Fogd be! Amikor nálatok voltunk akkor is SpongyaBob-ot néztük!
-Louis miatt!-válaszolt még mindig flegmán.
-Hát én akkor úgy vettem észre, hogy te is lelkesedtél!
-Na jól van csak nézzünk már valamit!-mondta Pat. Majd elnyomta a TV-t. Harryvel mérgesen néztünk egymásra amolyan "még nem fejeztük be" nézéssel. Lux az ölemben nézte a sárga szivacs és a rózsaszín csillag viccelődését a kék polippal. Éppen valami síppal viccelődtek a végére pedig lecsukták Tunyacsápot rendbontásért.
-Patrick....véletlenül nem rokonod Patrick?-kérdeztem. Mire rám nézett.
-Hmm...nem tudhatom! Talán egy táááávvoooooliiii rokon!-húzta el a 'távoli' szót.
-Tök mindegy az a lényeg, hogy névROKONOD amiben bent van a ROKON szó!
-Na jól van Johnson nyugi!-mondta Pat.
-Hogy ÉN?-kérdeztem hülyén.
-Hogy MAGA!
-Én?
-Maga!
-Én?
-Maga!-utánoztuk a tegnap látott Chowder részt.
-Na! Lux mit csináljunk?-kérdeztem.
-Barbie!
-C'mon barbie let's go party!-énekeltem mély hangon.
-Ah ah ah yeah!-énekelt barbie hangon Pat.
-C'mon barbie let's go party!
-Uu-ooh-u-uu-ooh-u!
-Na Lux hozd a barbiekat én leszek a barna hajú!-stoppoltam le a kedvencemet.
 

-Megjöttem!-kiabálta Lou.
-Szia!-kiabáltuk vissza egyszerre mind a négyen.
-A.J. Debby üzeni, hogy késő este ér haza! Kate otthon van!
-Oké!-mosolyogtam.
-Oh, Harry! Hát te?
-Csak Luxot meg akartam látogatni!-vigyorgott rá.
-Lou szerintem én most megyek!-álltam fel.
-Oké!
-Én is megyek!-mondták egyszerre a fiúk.
-Akkor sziasztok!-mondta majd mindhárman elmentünk.
-Én haza megyek ledőlök!-mondta Pat.
-Oké szia!-majd megöleltem.
-Sziasztok!
-Csá!-mondta Harry.-Hazakísérlek!
-Oké!-majd elindultunk.
-Na, és...mit csináltál ebben a 2 hétben?-érdeklődött.
-Gondolkodtam meg vigyáztam Luxra! Te?
-Én is gondolkoztam! Próbáltalak elérni!-nézett rám.
-Én meg próbáltalak kerülni, de úgy látszik a sors nem akarja, hogy ne találkozzunk!
-Valamit....
-Megjöttünk!-vágtam félbe szavát.-Úúú...tényleg most, hogy itt vagy be kell, hogy mutassalak a legnagyobb rajongódnak!-jutott eszembe Kate. Talán így kibékülünk.
-Oh, valóban? Mire várunk még?-mosolygott majd elindultunk befelé. Beléptem a bejárati ajtón és elkiabáltam magam.
-KATE! VAN EGY MEGLEPIM GYERE LE!

Amikor A.J látótávolságon kívülre került, már kétféle érzés kavargott bennem. Fájdalom és harag. Most, amikor képes lennék bevallani magamnak és másoknak is, hogy többet érzek iránta, mint barátságot, még akkor is, ha talán nem viszonozza... Paul egyszerűen elküldi? Még mit nem.. egyszerűen eltiltja tőlem.. Tényleg én imádom Pault, teljes mértékben tisztelem és felnézek rá, de most képes lettem volna egy pohár vízbe fojtani. Na jó, talán túl dramatizálom. Egy kicsit.. De nem.. Paul most átlépett egy határt. És amikor teljes mértékben tisztáztam magamban az előbb történteket, felment bennem a pumpa.
-A francba.-ütöttem bele ököllel, teljes erőmből az ajtóba.
-Harry minden rendben van?-a hang irányába fordultam. A menedzserünk(tudom h nem így kell írni és bocsi, de nem áll rá a kezemre h úgy irjam ahogy kéne ) állt előttem. Próbáltam türtőztetni magam. Legszívesebben ordítottam volna vele.
Nem semmi sincs rendben. Elküldted. Felfogtad? Elküldted, de én vele akartam lenni. Csak vele. Mindig. De te mindent elrontottál. Gondoltam magamban.
-A francba.-ismételtem meg önmagam, majd kissé meglöktem és felszaladtam az emeletre, egyenesen a szobámba. Vagyis.. a szobánkba. Mert ugye most a héten Paulnál szállunk meg és Louval közös a szobánk.
Egyenesen az erkélyre mentem ki. Muszáj volt kiszellőztetni a fejem. A kerítés túloldalán megláttam A.J-t. Egy csapat újságíró fogta közre, majd egy taxiba szállt és elment.
-Remek.-állt mellém Louis.-Holnap újra címlapon leszel.-volt valami abban amit mondott. De most legkevésbé sem volt kedvem vele jó pofizni.-Gond van haver?-ráhibáztál.
-Nem, nincs semmi gond.-bámultam mereven magam elé.
-Mást talán megtéveszthetsz Harry, de engem nem.-tette a vállamra a kezét.
-Hm.
-Ugye nem?-kérdezett értetlenül.
-Mit nem?-néztem rá.
-Nem volt köztetek semmi ugye?
Hangos sóhajtás közepette besétáltam a szobába és leültem az ágyra.
-Nem.-nyögtem ki végül, hosszú hatásszünet után.
-Te akartad ő meg nem, mi?-dőlt neki az erkélyajtó félfájának.
-Még alkalmam sem volt rá, hogy elmondjam neki.-sóhajtottam ismét.-És Paul kérése csak pontot tett az i-re. így nem is fogom.
-Utána mehettél volna, elmondhattad volna. De még mindig lenne rá lehetőséged, van net van tele..
-Egyetértett Paullal.-szakítottam félbe.-Szerinte ezen múlik, hogy a rajongók megharagszanak-e vagy sem.
-Oh.-ült le mellém.-Az úgy már más. De ez nem az a Harry akit én ismerek.-lökött oldalba.
-Ezt, hogy érted?-néztem rá bambán.
-Ha fontos neked, akkor legalább a barátságotokat nem adod fel.-mosolygott.- De ha még esetleg kikosarazna..-habozott, majd kajánul vigyorgott.- tudod, hogy én itt vagyok neked.-igen rossz kedvem volt eddig, de Tommo mindig tudta, hogy vidítson fel. Sokáig nevettünk.
-Igazad van. Felhívom.-azzal magamra hagyott.
Csak teltek az órák, én pedig hasztalanul próbálkoztam. Nem vette fel. Csak a rögzítője kapcsolt. Már legalább 30 üzenetet hagytam neki. Egyszer sem mondtam el mit érzek. Csak a barátságunkról zagyváltam, már azt sem tudom, pontosan mit, de egy dolgot biztosan említettem. Hogy nem akarom elveszíteni.. Nem is akartam. Éjszaka is csak folyamatosan ő járt a fejemben. Vajon gondol-e egyáltalán rám? Vagy váltottam-e ki belőle, valamilyen érzést? És.. mit reagált volna rá, ha elmondom , hogy szeretem?.. Vajon tök idiótának néz? Vagy talán egy szemernyi esély lett volna rá, hogy összejöjjünk?.. Sokáig, csak forgolódtam az ágyon. Végül elnyomott az álom.

A.J-vel voltam. A London-Eye-n. Amikor a hatalmas óriáskerék legmagasabb pontjára értünk Ő hozzám bújt. Azt mondta tériszonyos. Akkor és ott eldöntöttem. Elmondom.
-A.J... én..régóta el akartam neked mondani, de féltem a reakciódtól.-dadogtam.-Tudod én .. én szeretlek és..szeretném, ha a barátnőm lennél.-húzódtam közelebb hozzá.
-Én is Harry...Harry..Harry..-visszahangzott a nevem.. Harry Harry.


-HARRY..HARRY.-rázott hevesen Liam.-Az Istenért kelj már fel.-kiabált.
-Menj a fenébe Liam.-nyomtam a képébe a párnám és magamra húztam a takarót. Rossz érzés volt belegondolni abba, hogy csak álmodtam..
-Gyere már.-húzta le rólam a takarót, majd azon nyomban vissza is tette.-Jézusom te megint pucér vagy, legalább figyelmeztethettél volna.-szörnyedt el.-A fiúkkal a Nando's-ba, megyünk kajálni nem jössz?-kérdezte.
-Ne..-vágtam rá kapásból a nemleges választ, mert semmi kedvem nem volt a srácokkal barmulni, de eszembe jutott, hogy útba esik A.J háza.. Talán személyesen hajlandó fogadni.-Mindjárt megyek várjatok meg a kocsiban.
Gyorsan letusoltam és felöltöztem. A többiek már a pakolóban vártak. Mikor megláttak beszálltak az autóba. Liam ült a vezetőülésbe. Én pedig mellé. Elindultunk. Mikor bekanyarodtunk az ismerős utcába intettem Liamnek, hogy álljon meg.
-Minek álltunk meg? -kérdezte Zayn.
-Csak.-válaszoltam.-Ne várjatok, majd haza megyek amikor megyek.-Azzal kiszálltam és megálltam a járdán. Megvártam amíg a kocsi eltűnik a sarkon. Erőt vettem magamon és az ismerős ház bejáratához siettem. Csak most vettem észre, hogy a postaládára és az ajtóra az volt írva : Staub.. Pedig A.J. Johnson.. Nem? Mindegy nem foglalkoztam vele. Kopogtam. Nemsokára egy fiatalos szőke hölgy nyitott ajtót. Olyan 30 lehetett. Gondoltam , ő A.J. édesanyja.
-Helló, segíthetek?-kérdezte kedvesen.
-Jó napot, a nevem Harry Styles és A.J-t keresem.
-Kit?-nézett rám kérdőn.
-Aileen Johnsont.
-Ó.. így már értem.-komorult el az arca.-Sajnálom, de nem hiszem, hogy tudnék neked segíteni.
-Ezt hogy érti?
-Aileen tegnap óta ki sem mozdul a szobájából és senkivel nem hajlandó beszélni. Azt, hiszem valami fiú van a dologban. Azért tört össze ennyire.
-Értem. Azért megmondaná neki, hogy kerestem?
-Persze.-bólintott , majd bezárta az ajtót.
Remek.. Összetört..de legalább így megtudtam, hogy jelent neki valamit a barátságom.. legalább az..
Már nem tudtam hova megyek.Csak sétáltam amerre vitt a lábam. Már délután volt. Úgy gondoltam, jobb lenne haza menni. Gyalog. Össze futottam néhány rajhongóval. Közös kép. Autogramm. Hamar lerendeztem őket. Mire hazaértem, kiderült, hogy mindenki engem várt. Mind az öten a nappaliban ültek. Igen öten. Niall, Liam, Louis, Zayn és Paul.
-Hol tekeregtél idáig?-meredt rám Niall.
-Dolgom volt-vetetten oda.
-Na mivel mindnyájan itt vagytok, elkezdeném.-szólt Paul.-Mint Harry kivételével mind tudjátok, újabb cikk jelent meg erről a lányról és rólad.-mutatott rám.-Így holnapra elintéztem egy interjút a People-nek amiben mind kijelentitek, hogy soha nem láttátok ezt a valakit. Rendben?-ekkor éreztem , hogy kezdek ideges lenni. Nem elég, hogy úgy beszél A.J.-ről, mint egy utolsó kis senkiről, eltiltja tőlem és még el is várná, hogy letagadjam, hogy ismerem? Hogy letagadjam az egyik legjobb dolgot, ami valaha történt velem?
-Rendben-skandálták kórusban a fiúk, majd mindenki rám meredt.
-Azt leshetitek.-viharzottam fel ismét a szobába. Attól a perctől fogva senkihez nem szóltam. Rosszul esett tőlük, hogy szó nélkül belemennek ebbe az egészbe. És mi fáj a legjobban? Hogy Louis is ezt tette.
Másnap az interjún minden úgy ment, ahogy eltervezték. Az én részemet kivéve. Ugyanis én egyedül beszéltem a riporterrel. És azt, hiszem.. egy haragost szereztem Paul személyében. De nem érdekelt.

Sokat hülyültünk a fiúkkal. Őszintén szólva azt hittem, hogy ki lesznek akadva rám az újságcikkek miatt. Tévedtem és végül is örülök neki. Furcsa.. valahogy fel sem hozták az egész szitut. Kétlem, hogy nem tudnának róla.. Vagy mégis? Talán.. Mindegy. Tök jó megismerni a srácokat is, de annak is örülök, hogy nem vagyok rajongó. És kétlem, hogy leszek. Legalábbis fanatikus biztos, hogy nem. A lényeg, hogy nagyon jól elvoltunk. És akkor beütött az amitől féltem.
-Harry!-rontott be a szobába mérgesen Paul kezében egy magazinnal.-Megmagyaráznád nekem, hogy mi ez?-dobta le elé a szennylapot, majd helyet foglalt mellette.
-Egy újság?-vigyorgott Hazza, mielőtt még megpillantotta volna a címlapot. Abban a pillanatban lefagyott arcáról a mosoly. A srácok körbevették, majd egymás kezébe adogatták a cikket, hogy mindenki elolvassa.
Én csak ültem, tenyerembe temettem az arcomat és meg sem szólaltam. Mindenkit lesújtott ez az egész.
-Azt hiszem jobb, ha megyek.-álltam fel, igyekeztem kerülni a szemkontaktust, de éreztem a meglepődött tekinteteket amik minden apró mozdulatomat követik.
-Várj.-kapta el az egyik karom Paul és visszarántott, mielőtt elhagyhattam volna a szobát.-Jobb lenne, ha a fiúk társaságát mostantól kerülnéd.-bólintottam, majd kiszabadítottam a karom a szorításából.
-Aileen.-jött utánam Harry.-Ugye nem értesz egyet Paullal?-kérdezte. Szemében némi aggodalmat véltem felfedezni. Félne? Félne, hogy elveszít?
Nem tudtam mit mondhatnék.
-Aileen nem..
-Harry, de. Paulnak igaza van.-haboztam.-Többet nem találkozhatunk.
-Nem, nincs igaza. Ez csak hirtelen felindulásból hozott döntés.. Az sosem igaz és idővel meg gondolja magát.-szemeivel szinte kérlelt, hogy ne menjek el.
-De igen. Ezt mindkettőnknek be kell látni. Jobb lesz így.-fogtam meg a kijárat kilincsét.
-Miért?-értetlenkedett.
-A rajongók miatt Harry. Nem kockáztathatjuk meg, hogy miattam haragudjanak rátok.
-De..-tette kezét a kilincsen pihenő kezemre.
-Nincs de.. Harry.. Én nem tartozom a te világodba.
Abban a percben kiléptem az ajtón. Nem néztem vissza.
-Kérlek..-hallottam utolsó szavát.
Akkor, abban a percben úgy éreztem, hogy megszakad a szívem.Könnyek nedvesítették be arcomat. Azt hiszem szeretem.. szeretem Harry Stylest.
Amikor kiléptem a ház kapuján az utcára, fotósok és újságírók rohamoztak meg. A vakuk csak villogtak és hatalmas volt a hangzavar. Csak néhány kérdést tudtam kiszűrni.
-Vége a románcnak?
-Mióta vagytok vagy voltatok együtt Harry Stylessal?
-Mi a közös nevetek?
-Harryt valóban egy repülőút alatt ismerted meg?
Nehezen sikerült magam átverekedni a tömegen. Nem szóltam semmit és egy kérdésre sem válaszoltam. Úgyis csak kiforgatnák a szavaimat, ami egyet jelent azzal, hogy, csak Harrynek ártanék.
Fogtam egy taxit és hazafuvaroztattam magam. Reméltem, hogy a hírhajhászok nem követnek.
Mikor beléptem a házba Kate a konyhában volt, egyedül.
-Mi történt? Csak nem törte össze a szíved?-hangja gúnyos volt, szemeivel pedig ölni tudott volna.
-Mi bajod van?
-Ó, az ég világon semmi.
Akkor minden összeállt.
-Értem már.. féltékeny vagy.
-Már, hogyne lennék.-kelt ki magából.- Harry egyik legnagyobb rajongója vagyok és azt olvasom az újságban, hogy új barátnője van? És pont te? Egy ilyen...-úgy tűnik szavakat keresett.- És még be sem mutattad, pedig megígérted.-kiabált.
-Tényleg?-kezdtem én is idegesebb lenni.- Neked ez a legfontosabb?
-Képzeld el, hogy igen. Ennyit igazán megtehetsz, ha már így belefurakszol az életünkbe.-vigyorgott gonoszul. Tudta, hogy érzékeny pontra tapintott. Az utolsó mondata szíven szúrt.
-Nem önszántamból jöttem, de ne aggódj nem maradok itt sokáig.
-Valami baj van lányok?-lépett be a helységbe Debby.
-Abszolút semmi.- rohantam fel az emeletre a szobámba.
Belülről zártam magamra. Besötétítettem és csak feküdtem az ágyon. Sírtam. Napokig nem beszéltem senkivel és nem reagáltam semmire. Debby kitartóan próbálkozott. Hasztalanul. Harryvel egyetemben.
Rengetegszer hívott. Üzenetet hagyott. SMS-ezett. Ecsetelte, hogy nem akar elveszíteni egy jó barátot.
És épp ennyi volt a baj. Ő csak egy barátot lát bennem, míg én szeretem.
Amikor rászántam magam, hogy kimozduljak az odúmból senki nem volt otthon. Csak késő este jönnek haza..Legalábbis ezt az üzenetet hagyták a hűtőn. De még csal reggel van.
Úgy döntöttem veszek egy forró zuhanyt és majd kezdek magammal valamit a nap hátralévő részében.
Mikor végeztem ismét visszatértem a konyhába, és megpillantottam egy halom újságot a pulton.
"Vége a Styles szerelemnek?" "Románc volt nincs?" "Harry kapcsolata könnyen jött könnyen ment?"
Olvastam sorban a címlapokat. Egyiket sem voltam hajlandó elolvasni. Tudtam, hogy csak mocskolódnak és kihasználnak pár véletlen pillanatban készült fotót. Ám egy  címen mégis megakadt a szemem.
"A banda tagadja, Harry elismeri." A cikkhez lapoztam a magazint, majd olvasni kezdtem.
A brit banda négy tagja, személy szerint Liam, Niall, Zayn és Louis tagadják, hogy ismernék a lányt, akit munkatársaink Harry Styles oldalán kaptak lencsevégre nem egy alkalommal. Bizonyos A.J. Johnson a napokban is járt az együttes menedzserének lakásán ám a srácok Harry kivételével, mind tagadják, hogy valaha is találkoztak volna a hölggyel. Az ügyről kollégánknak négyszemközt Harry így nyilatkozott:
-A.J. A barátom. Nagyon közeli barátom. És nem szeretném elveszíteni, bár már személyesen is felkerestem napok óta nem hajlandó velem felvenni a kapcsolatot.  Ezt nem is csodálom, hisz szerinte az, hogy összeboronáltak bennünket azzal a következménnyel járhat, hogy veszítünk el rajongókat. Talán így van, de ezért nem ő a felelős. Én nem tartom annak. Szóval szeretném megragadni az alkalmat arra, hogy nyilvánosan kérjek tőle bocsánatot.Mert végtelenül sajnálom, hogy így alakult."
Megrökönyödve bámultam magam elé. Minden össze vissza cikázott a fejemben. Végül kipréseltem magamból pár szót.
-Harry itt járt?

...."Kérlek ne haragudj. :(  Harry"
Most komolyan azt hiszi, hogy egy sms-sel minden jó? El van felejtve? Attól még, hogy sztár nem fogom ilyen könnyen megadni magam. Szenvedjen! Már este 8 van és Debby kiabált nekünk, hogy vacsi van. Otthon sosem ettünk együtt. Ki mikor hazaért, felvitte a kaját azt zabált. Mennyivel másabb London, mint Amerika. Szóval lementünk Kate-el az ebédlőbe??? Nálunk még asztal sem volt ahol kajálni lehetne. Na, jó volt, de nem vettük figyelembe. Szóval. Leértünk és meleg kaja volt. Mondom, hogy sokkal másabb London! Debby mindkettőnknek kirakott belőle. Egy jó étvágyat után enni kezdtünk. Vacsi után segítettem elmosogatni majd felmentem szobámba, bedugtam a fülem és csak zenét hallgattam. Egyszer csak megszólalt az sms hangom.

"A.J. lécci válaszolj! Nem bírom ki! :( Harry"

Nem válaszoltam. Most a csengőhangom szólalt meg. Harry hív. Felvettem.
-Mondjad!-szóltam bele monoton hangon.
-A.J. én sajnálom! Nagyon!-hallodtam meg szomorú hangját a vonal túlsó végén.
-Sajnáld!
-Bepótolhatnánk? Nem fogok leállni a rajongókkal. Csak veled fogok foglalkozni! Fontos vagy nekem!-fontos. Chh... még hogy fontos! Te is az vagy te barom!
-Mikor, hol és hogy?
-Holnap reggel 9, Big Ben, álca nélkül!
-Oké! Ha elkések az valószínű azért lesz, mert elalszok!
-NE ALUDJ EL!-kiabált bele.-Állíts ébresztőt!
-Jójó! Na akkor holnap!
-Holnap! Szia!
-Szi...-majd letettem. Magam elé vettem a laptopom és nézegetni kezdtem. Hmm....semmi különös nem volt. Elmentem letusolni, megmostam a hajam, megszárítottam, kifésültem és lefeküdtem az ágyamba.

Megint előjött azaz emlék. 7 óra van tehát el kezdek készülni. Ezt a ruhát vettem fel.

Körmöm már alabból fekete volt tehát nem kellett lefestenem. Vettem fel egy napszemüveget is mivel Londonhoz szokatlanul sütött a nap. Még csak fél 8 volt ezért lementem megreggelizni.
-Jó reggelt!-köszöntem Debbynek.
-Jó reggelt! Hát te? Ilyen korai vagy?
-Nem csak találkozok valakivel!
-Aha. Értem! Mit kérsz enni?
-Öhm...müzli van?
-Aha!
-Akkor azt!-majd elővett egy tányért, tejet és a müzlit. Elém rakta én meg öntöttem magamnak. Adott még egy kanalat is mivel nem szeretném meginni. Evés közben elbeszélgettünk. Olyan fiatalos Debby. Tök jól el lehet vele beszélgetni mire ránéztem az órára. 9:42. Felrohantam. Fogat mostam, megfogtam a telóm, zsebre vágtam és lementem.-Elmentem! Majd valamikor jövök!
-Oké! Szia!
-Szia!-majd kiléptem az ajtón. Szemembe sütött a nap ezért sapkámról letoltam azt szememre. Már majdnem a sarkán voltam a Big Ben-nek amikor valaki hátulról elkapott.
-Szia csajszi!-szólalt meg mögöttem az ismerős hang.
-Már megismersz hátulról vagy mi?
-Nem csak az utca másik felén voltam amikor megláttalak, de semmi szia?
-Szia!-fordultam meg, mert még mindig így voltunk.
-Legalább a pólód meg a sapkád már szürke!-mosolygott.
-Csak magamra kaptam!
-De jól áll!
-Köszi! Na hova megyünk?
-Gondoltam sétálhatnánk egyet, majd a fiúkhoz...
-Miért mennénk a fiúkhoz?-vontam fel szemöldököm.
-Ööö...-jobb kezét farzsebébe rakta bal kezével meg nyakát dörzsölte miközben elnézett mellettem.
-Ööö...mi?
-Semmi! Na gyere menjünk!-fogta meg a kezem, megfordított majd elengedte. A Temze mellett sétáltunk miközben beszélgettünk. Sokat nevettünk, de közben olyan közel állt hozzám, hogy simán kiforgatják a paparazzik meg újságírók. Délután 4 fele 'haza' kísért. Az ajtónál megállt majd megölelt.
-Valamikor elvinnélek a fiúkhoz!-mondta miközben már megtett pár lépést hátrafelé.
-Holnap szabad vagyok!
-Én is! 11 körül érted jövök kocsival aztán mondjuk megbeszélünk a srácokkal egy talit a Nando'sba, hogy Niallnek is legyen valami jó!
-Odaviszel?
-Ahamm!
-Akkor holnap 11! Csáó!
-Szia!

Másnap...
Megint korán keltem. Lementem ahol megint Debbyvel találtam szembe magam.
-Jó reggelt!-köszöntem.
-Neked is!-tartott felém egy újságot.
"Harry Stylesnak új barátnője van!"-olvastam magamban a címlapot ahol mi vagyunk háttérnek. Oda lapoztam ahol a cikk volt.
"Harry Stylesnak új barátnője van? Tesszük fel a kérdést. Tegnap lekaptuk Harry Stylest egy lánnyal akivel szerintünk szorosabb kapcsolatban van! Lekaptuk ahogy Harry hátulról átöleli az ismeretlen lányt, ahogy egy pillanatra megfogja a kezét, ahogy szorosan egymás mellett sétálnak és beszélgetnek. Vajon Harry Stylesnak a híres nőcsábásznak új barátnője van? Vajon ki lehet ez az ismeretlen lány? Vajon Harry Styles akit eddig az idősebb nők vonzották most megtalálta élete szerelmét aki valószínű egy idős vele? Még csak találgatni tudunk, de valószínűleg mostanában sokszor lesz ez a téma! Várjuk a fejleményeket vagy talán már is a felvállalást!"
A cikket még megfűszerezték a képekkel is. Mondtam, hogy ki fogják forgatni! Visszaadtam Debbynek az újságot. Megreggeliztem miközben beszélgettünk, felmentem, felöltöztem minden teendőm megcsináltam mire 11 lett. Csöngettek. Lefutottam és kinyitottam az ajtót.
-Szia!-mosolyogtam.
-Szia! Ma nagyon happynek nézel ki!-mosolygott ő is.
-Eddig nem voltam az nem tudom mi ütött belém!
-Talán hiányoztam!-húzta szélesebbre szájját.
-Ó persze!-ütöttem meg.-ELMENTEM MAJD JÖVÖK!-kiabáltam be. Majd kimentem és becsuktam az ajtót. Beszálltunk Harry kocsijába és elindultunk.
-Na és hogy vagy?
-Jól! Te?
-Én is! Csinos vagy!
-Kösz!-hamar megérkeztünk amikor kiszálltam megláttam 5 srácot.
-Helló!-köszönt nekik Harry.
-Helló!-mondtam.
-Sziasztok......................................